Mezey Katalin maga ajánlotta műve színrevitelét a kovásznai Diákszínpadnak, Molnár János sajátos megoldásokkal színezett rendezéssel, egyszerű, de nem mindennapi jelmezekkel, kellékekkel tett eleget kérésének.

Előadás után a rendező és az ifjú színészek beszélgetésre hívták a nagyérdeműt. Nem sokan szóltak hozzá, ennek okát Gazda József tanár, a Diákszínpad alapítója így magyarázta: ,,Olyan előadás volt, mely utólag is dolgozik a nézőben. Ilyenkor nem szabad megszólalni." Azt viszont értékelte a közönség, hogy végre szöveges előadással léptek fel a diákszínészek. ,,Mi is örülünk neki, hogy a szószínházban is megmutathattuk, mit tudunk" — mondta Molnár János rendező. Hol a határ? — ebben az elkeseredett anyai kérdésben fogalmazódik meg az előadás kvintesszenciája — értékelte a bemutatott drámát.
Az előadás végi beszélgetés ötletét a rendező Debrecenből hozta, ahol minden előadás után párbeszéd alakul ki — így tudja jobban megérteni a közönség a darabot, a színészek pedig a nézők véleményét ismerhetik meg első kézből. Ezek a beszélgetések csak bemutatók alkalmával érvényesek, a kritikai észrevételek a következő előadásokon felhasználhatók — magyarázta a rendező.
A Diákszínpad nagy sikerű előadását meghívásra bármelyik településen bemutatja.