Bodvajban a vashámornál, hol Gábor Áron szabadságharcunk ágyúinak egy részét öntötte, tegnap több százan emlékeztek. Az ünnepi beszédekben kiemelték a székelyek áldozatvállalását s az ágyúk fontosságát: tüzérségi jelentősége mellett fontos volt lélektani hatása is, hiszen erőt és hitet adott a honvédőknek.
Déli két óra előtt a köpeci ifjúsági fúvószenekar zenéje fogadta az ünneplőket, majd megérkeztek a díszes, korabeli ruhákba öltözött csíkszéki Mátyás huszárezred katonái, a gidófalvi Szilaj Egyesület tagjai és az uzoni huszárok. Elsőként Nagyajta polgármestere, Bihari Edömér szólalt fel. Mint mondotta, bár a szabadságharc elbukott, március 15-e mégis legszebb ünnepeink egyike, hiszen évről évre egységet teremt a magyarság körében. Erdővidék Múzeumának igazgatója, Demeter László Bodvajt a szabadságharc egyik fontos szimbólumának nevezte: az erdővidéki mesteremberek első szóra vállalták az ágyúöntés feladatát, s Gábor Áron vezetése mellett olyan fegyvereket készítettek, amelyek külön erőt adtak — és így sikeresen foglalták le a császári hadak erejét is — a szűkebb pátriájukat védőknek. Tamás Sándor megyeitanács-elnök úgy fogalmazott, a szabadságharcos elődeinktől immár öt nemzedéknyi idő választ el, de a szabadság utáni vágyunk nem változott. Ma azért kell dolgozunk, hogy Székelyföld azoké legyen, akik képesek áldozatot hozni érte, akik megbecsülik e földet, kitermelik altalajkincseit, az aratás után pedig új magot vetnek, akik itt akarnak építkezni. Imát és áldást Fancsal Zsolt magyarhermányi református lelkipásztor mondott.
Az ünnepségen fellépett még Varga Réka vargyasi unitárius kántor, a nagyajtai Áfonya gyermek citera együttes, Bartha István, a nagybaconi Benedek Elek Általános Iskola diákja, a magyarhermányi református egyházi kórus, a zalaegerszegi Deák Ferenc és Széchenyi István Szakközépiskola tanulói, Farkas Noémi, a Bölöni Farkas Sándor Általános Iskola tanulója, a bibarcfalvi Gyöngyvirág Nyugdíjas Egyesület kórusa, Farkas Boglárka és Keresztes Béla kisbaconi diák.
