Nálunk minden hétre jut legalább egy új korrupciós botrány. De az is megtörténik, hogy kettő, sőt, több. A gyanúsítottak, természetesen, mind-mind ártatlanok. A pénzt, amit elfogadnak, nem is tartják meg maguknak, hanem tovább- adják fennebb és fennebb, egészen addig, míg egyszer csak már nem is tudja senki, hogy hová jutott.
Olyan is történik, hogy kölcsönt kérnek, és csak azért nem tudják megadni, mert a fránya bűnüldözők bekasztlizzák őket. A közvélemény mentegeti a neki rokonszenves elbotlottakat, mondván: mindenki megteszi, akinek alkalma nyílik rá, csak ennek éppen pechje volt. Az átkosban, amikor valaki egy kicsit lopott, sikkasztott, vagy más, rossz fát tett a tűzre, ha párttag volt (Romániában négymillió párttag volt, mert a közvécében sem lehetett budifelelős, aki nem volt párttag), előbb kitették a pártból, azután tartóztatták le. Most már nem így történik, most sokkal igazságosabb a világ. A párt kiáll a delikvens mellett. Nem csoda, mivel azt rebesgetik, hogy a pénzek egy része nekik megy. Én, a párt, adok neked beosztást, funkciót, te adsz nekem pénzt. Hiába, a hatalom felé vezető út jó szándékkal és pénzzel van kikövezve, akár a pokolba és a börtönbe. Nem is értem, hogy ha párton kívülit kapnak el korrupciós ügyben, akkor miért nem harcolnak érte a különféle alakulatok? Azok ugyanis igen tehetséges emberek, és hosszú távon igen nagy hasznot lehetne utánuk húzni — pénzcsinálásból. Ezek még a homokbányákból is képesek aranyat felhozni. Az ilyeneket meg kell becsülni. Olaszországban a börtönből tovább irányították a maffiát a lekapcsolt főmuftik. Megbízható korruptjaikat a pártok ott is tovább támogathatnák, mert igen-igen nagy a kapcsolati tőkéjük, sok a magas polcon ülő komájuk, hozzátartozóik nevén nagy vagyon szerepel, és a tömlöcből is tovább bonyolíthatnák áldásos és pénzszerző tevékenységüket a maguk és pártjuk hasznára. Aztán azt sem szabad elfelejteni, hogy a korrupció milyensége, súlyossága nagyon változó az elkövető hovatartozásától függően. Az én korrupt barátom valójában becsületes, a tiéd nem. A mi korruptunk jó, a tietek rossz. Az övé gazember, az övéké bűnöző. Szóval, lehet ezt ragozni szépen. A pártok ádáz harcot folytatnak a konkurenciával. Ha nem sikerül a maguk pártjára és pártjába állítani egy potenciális korruptot, akkor semmitől sem riadnak vissza, hogy lépre csalják, lejárassák, befeketítsék, megzsarolják. Ezeket mind egy helyre kellene zárni, és ott, a hűvösön a legképzettebbek, akiket a legnagyobb, legbotrányosabb ügyekben kaptak el, felkészítőket tartanának a kezdő, balek, tyúktolvajoknak — szegények, tényleg csak egy tyúkocskát loptak a párt vasárnapi tyúkhúsleveséhez. Mire kijönnek, hétpróbás gazemberek válnak belőlük, akiket aztán haszonnal használhatnak majd idekint.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.