A chartának nemzetiségpolitikailag nem akármilyen a jelentősége, ugyanis ez írhatja elő, hogy felsőoktatásunk ügye kimozdulhat-e arról a holtpontról, melyen két évtizede vesztegel. Az új charták ugyanis előirányozhatják az önállósodás új szervezeti kereteit, segítségükkel saját tagozat hozható létre a kolozsvári Babeş—Bolyai vagy a marosvásárhelyi orvostudományi egyetemen. Mint ismeretes, e törekvések ez idáig falakba ütköztek, a leplezetlen erőszaktól a legkörmönfontabb módszerekig mindent kipróbáltak ellenzőik, hogy megtorpedózzák, kisiklassák és meghiúsítsák.
A törvény akkor ér valamit, ha betűje nem marad írott malaszt. Egy hónapnál több múlt el a jogszabály hatálybalépésétől, és eddig semmi nem mozdult. Kincses Előd, az ismert jogász és közéleti személyiség tette szóvá a sajtóban, hogy sürget az idő, és fel is vázolta, mit kellene tenni. Marosvásárhelyen a Romániai Magyar Orvos és Gyógy­szerész Képzésért Egyesület minapi konferenciája zárónyilatkozatában, melyet március 13-án tett közzé, kéri külön tagozati keretek megteremtését a helyi orvostudományi egyetemen, mivel az eddigi gyakorlat a magyar oktatás sorvadásához vezetett. Rossz előjel, hogy a konferencián az egyetem magyar vezetői nem vettek részt, jobb hír viszont, hogy a magyarországi szakemberek ott voltak, köztük Vizi E. Szilveszter, az MTA korábbi elnöke, és hogy a négy anyaországi orvosképző felsőoktatási intézmény mindenike felajánlotta, a hiányzó szakembereket időlegesen pótolná, ha a tagozat beindulna. Ezt a törvény is lehetővé teszi. Mint ismeretes, ma ott a tanári kar mindössze harmada magyar, és fontos diszciplínákat nem lenne, aki magyarul oktasson.
Marosvásárhelyen tehát már van némi mozgás, Ko­lozsváron erről nem tud a fáma.
A törvény által előírt hat hónap augusztus 11-én jár le. A tanügyi és parlamenti vakáció a nyár elején kezdődik, hátralenne tehát még néhány aktív hónap.
Az idő valóban sürget.