A hatvanöt éves Vinczeffy László új, Ludium — Játékosság című tárlata kiváló alkalom, hogy a művészt köszöntve és fél fordulatot téve hátrafelé, megpróbáljuk egybelátni Vinczeffy egymást folytató korszakainak műveit.
Az idők kezdetén, a hetvenes évek elején mintha a székely sorstragédia jellemző és döbbenetes arcai, alakjai gomolyogtak volna a minuciózus aprólékossággal megfestett képeken. Ez az aprólékosság, a kidolgozás tökélye mindvégig jellemzi Vinczeffy munkáit, következő periódusának elképzelt középkort idéző nagyméretű festményeit éppen úgy, mint az ezt követő kígyó-, madár-, hárpia-, polipszerű, mutáns lények áradatát. A szorongás, amely már a lovagkor bizarr álomvilágát és a székely sorstragédia szereplőit megelevenítő pazar festményein is érzékelhető volt, itt felerősödik. Minta egy kagyló álmodná itt magát különféle formákban.
Ezek után, a nagy szín- és formatanulmányon tűnik fel egy eddig ismeretlen, önmagát a végtelenségig variáló alakzat. Corvinák gerincére, oldalaira, sumér eposzok agyagtábláira emlékeztetnek e formák, dühös monotóniával mutatnak legbelső, rejtett, intimitásukat meg-megmutató önmagukra.
Vinczeffy szín- és anyag-tanulmányaiban, miniatúráiban megfigyelhető az a törekvés, hogy egyetlen metafora felé haladva, de azt soha nem érhetve el, ennek az örökös egy formának a változatait mutathassa fel, variációról variációra közelítve azt, amit elérni nem lehet soha.
Ezután jelentek meg a művész világában, a szín- és anyagtanulmányokkal párhuzamosan, a szobrok. Mindenekelőtt a kaptafák. A torz szépség különös alakzatait hozva létre. Fenyegetettség — az immár hatalmassá, az egész emberi világot érintő fenyegetettség! — árad ezekből a művekből s a velük párhuzamosan születő, az előző korszakok világait idéző miniatúrákból. Az önmagukat sokszorozó formák ingerült monotóniával mutatnak legbenső rejtett önmagukra és a világban uralgó erőszakra.
Együtt szemlélve Vinczeffy különböző korszakainak műveit olybá tűnik, mintha egy üvegfalú teremben forognánk körbe. Sejtetések, áttűnések, átjárhatóságok, átszakítások, áttűzések, átdöfések bűvölhetnek el vagy döbbenthetnek meg, ahogy erre a Vinczeffy világát rendkívüli empátiával elemző Egyed Péter is rámutatott. Vinczeffy munkáinak "humán üzenete immár a nyugtalanító torz szépség". "Ami pedig az emberi világra vonatkozottságát illeti, talán ez lesz az a világ — immár utótermészet —, ami az ember jelenléte után marad."
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
