A helyzet változatlan, továbbra sincs sportigazgatónk – még az összevont, úgymond megyei ifjúsági és sportigazgatóságnak sincs igazgatója –, nincs tevékenységi terve sportmozgalmunknak, nincs egy mindenki által ismert versenynaptára a megyének, nem került még sor – pedig mindjárt oda az első negyedév – a minden esztendő elején szokásos évértékelő közgyűlésre, nem díjazták még 2010 legjobb sportolóit (a régió sportgálája ne tévesszen meg senkit, az egészen más tészta)... Ha így haladunk, oda jutunk, hogy nem lesz sportéletünk sem!
Nincs... nincs... nincs... Nincsenek olyan politikusaink, akik ismerik a törvényeket! Mert ha volnának, akkor nem jelölik ismételten Tischler Ferencet a megyei ifjúsági és sportigazgatói tisztségre. S ez nem az első jelölése egy igazgatói székbe... Úgy tűnik, háromszor, négyszer kell ismételni (tudják tehát az aranyigazságot: az ismétlés a tudás anyja), hogy végre megismerjék a törvényeket azok, akik jelölnek, de az is, akit jelölnek.
Ez az egész bonyodalom, ami kialakult a fránya igazgatói tisztség körül – "hogy csak az lehet állami intézmény vezetője, aki az egyetemi végzettséget feltételező állás elfoglalásakor megadott ideig már dolgozott ilyen jellegű munkahelyen..., hogy két évvel ezelőtt, amikor eltávolították az igazgatói tisztségből (mármint Tischler Ferencet), olyan állásba helyezték vissza, amelyhez nem kellett felsőfokú végzettség, így ezt az időszakot nem számítják az előírtakban megfogalmazott munkaidőnek..." –, megér egy "misét". És még egyet az, hogy abban a jeles intézményben egyedül csak a főkönyvelő, Alexandru Oargă teljesíti a feltételeket... Egyedül csak a főkönyvelő! Tiszta a kép, ugye, s érthető?... Na de menjünk tovább. Az RMDSZ jelöltje, ha minden jól megy, és az illetékesek megtanulják vagy követik a törvényeket, akkor valószínű, 2012-ben (!) elfoglalhatja az igazgatói széket. Na de addig is hadd mondjam el, hogy politikusaink ilyen viszonyulása a sporthoz nem válik dicsőségükre, és főleg nem a sport előnyére, hasznára.
Még egyszer és még egyszer átgondolva a sportigazgatói szék körüli összes bonyodalmat (tehát a korábbiakat is, hiszen volt néhány az előző években), akaratlanul is egy anekdota ugrott be. A székely bácsi bement egy óraüzletbe. Nézelődött-nézelődött egy ideig, aztán egyszer csak rámutatott a kiszemelt órára, és megkérdezte az elárusítót:
– Jól jár ez az óra?
– Igen – hangzott a válasz –, csak érteni kell hozzá.
– ?!?
– Amikor nyolcat mutat és tízet üt, akkor éppen fél kilenc van.
– Hm – nyugtázta a székely bácsi –, hm.
(nagymohai)
