A WikiLeaks hírportálon újra nagy számban jelentek meg a Romániával foglalkozó amerikai követségi jelentések. Mindebből az is kiderül, hogyan látják az amerikai követség munkatársai Romániát, a hazai politikai életet, a politikusokat és üzletembereket, az álladóan nagy garral meghirdetett korrupcióellenes harcot.
Hát mit is mondhatnánk?
A jelentések, feljegyzések tükrében meglehetősen lesújtó és bizarr kép rajzolódik ki az Iliescu idején még nemes egyszerűséggel s megbocsátható túlzással csak a "mosoly országának" nevezett legszebb hazánkról, amelyet mostanság – legalábbis a 2007-től folyamatosan ránk zúduló amerikai hivatalos és félhivatalos vélemények tükrében – inkább a besúgók és feljelentők országának lehetne nevezni, hiszen a politikusok, pártállástól függetlenül, úgy jártak a követségre, mint hívők papjuk elé, a gyóntatószékbe, és gátlástalanul jelentgették, rágalmazták, mocskolták egymást, a kormánypártok az ellenzéket, az ellenzék a kormánypártot, összefonódásokról beszéltek a fecsegő s rosszmájú politikusok, a politikai élet és az üzletemberek vészes kapcsolatairól, amelyek pontosan a kapcsolati tőke mozgósításával a korrupció legfontosabb hajtó-mozgató erejét képezik. Blaga, a kormánypárt egyik elnökjelöltje, exbelügyér például kijelentette, hogy Ludovic Orbannak – akkor a Nemzeti Liberális Párt alelnökének – börtönben lenne a helye a választási kampányban elkövetett visszaélések miatt, míg Traian Băsescu államfő, aki nem véletlenül a legtöbbet szerepel a követségi jelentésekben és feljegyzésekben, egyszer, még 2009-ben a jelen levő Laura Codruţa Kövesi legfőbb ügyész, Daniel Morar, a korrupcióellenes főügyész és Mircea Geoană, a szenátus elnöke előtt azzal fenyegetőzött, hogy ha a szocialisták nem nyugszanak, elő fogja venni a Năstase-dossziét. Ennyit a jogállamról, a független bíróságokról és ügyészségekről. Ebből a Cotroceni-palotában elhangzó beszélgetésből napnál világosabban kiderült, hogy Băsescu úgyszólván mindent a kezében tart. Ő irányítja a jogállamot, s pillanatnyi szeszélyei szerint vádolhatja meg a politikusokat...
S hogy erről miként szereztek tudomást az amerikai nagykövetség állandóan szimatoló, kíváncsi munkatársai, netán lehallgatták az államfői palotát? Nem, nem ez történt, ilyesmire a világ leghatalmasabb államának követségi munkatársai nem vetemedtek, de nem is szorultak rá. Mindenki kitalálhatja, aki elolvasott már néhány hasonló és a WikiLeaksről jelenleg is letölthető jelentést, hogy a résztvevők közül valakik, azonnal a nagykövetségre rohanva, elmesélték a megdöbbent amerikaiaknak a nevezetes esetet.
A kép tehát, amely Romániáról ezekből a jelentésekből kirajzolódik, lesújtó és nevetséges. Egy megdöbbentően kisszerű politikai "elit" tagjai fúrják egymást, időnként gyomorforgató módon.
