Az Európai Parlament (EP) képviselői ötszázmillió európai polgár érdekeit képviselik. El lehet képzelni, hogy micsoda felelősség terheli őket, és milyen nagy teher nyomja gyenge vállaikat. Mindenki árgus szemekkel figyeli őket, és alkalomadtán tőrbe akarják csalni egy kevés pénzzel, mint a kézdivásárhelyi polgármestert. Így történt ez a mi Adrian Severinünkkel, valamint egy szlovén és egy osztrák parlamenti képviselővel is.
Őket egy fantom lobbicég – nem más, mint a The Sunday Times sanda újságíróinak kitalációja – rávette arra, hogy támogassanak egy törvénymódosítást. Mégpedig azt, hogy a szegény, bajba jutott bankok ne egy hét alatt, hanem egy hónap múlva adják vissza takarékos betéteseik garantált pénzét. És a három képviselő tanácsadói szerződések alapján ezért pénzt kapott. Adrian Severin állítólag három nap alatt 12 000 eurót keresett. Ezért némi telefonálásokat bonyolított le. Mihelyt kiderült a turpisság, a másik kettő rögtön lemondott, a mi képviselőnk nem. Most mindenki azon szörnyülködik az EP-ben, hogy Adrian Severin miért nem mond le. Azok ott, sajnos, nem ismerik mioritikus szokásainkat. Nálunk ugyanis senki – aki egyszer valamilyen beosztást nyer, kap vagy vesz – soha a büdös életben nem mond le! Ez a fogalom ugyanis ismeretlen a mi tájainkon. Ezért van például az, hogy a politikai alapon osztogatott igazgatói meg egyéb állásokból nem távoznak azok, akik helyébe egy újabb kormánypárt újabbakat nevez ki... ehelyett perlekednek.
Brüsszelben egyelőre annyi történt, hogy képviselőnket a parlamenti első padsorból a hátsóba tapsolták-fütyülték. (Lehet, a tapsot elismerésnek vélte?) Ott az éppen hiányzó Gigi Becali helyét foglalta el, a 777-es számú széket. Ezért most saját honfitársa is haragszik rá, és azt mondja, szó sem lehet arról, hogy ezt a biblikus számú ülőhelyet más bitorolja.
Csak azt nem értem, hogy ha különösebb következmények nélkül és ilyen olcsón adják (el) magukat az EP-képviselők, akkor mi, magyarok miért nem veszünk meg néhány EP-képviselőt, hogy kezdeményeznének törvényeket például a szlovák nyelvtörvény vagy a Magyarország körüli országokban állandóan felcsapó magyarellenes vonítások ellen. Én szívesen gyűjtenék ilyen megvesztegetésre.
Az EP-képviselők saját országuk törvényei alapján mentelmi joggal rendelkeznek, amit immunitásnak is neveznek. A baj innen is származhat, mert az immunitás a szervezetet érő esetleg ártalmas, különösen kórokozókkal és mérgekkel szembeni védettséget is jelent. Ezt a mi képviselőink úgy értelmezhetik, hogy nekik bármilyen, róluk kiderülő disznóság következményei ellen védettséget kell élvezniük.
Az egész cécóban viszont az tetszik a legjobban, hogy az ominózus törvénymódosítást az EP végül is elfogadta. Mert némelyek meggyőződésből értettek egyet a betétesek egy hónap utáni kifizetésével. Ezek után az ember önkéntelenül arra gondol: őket vajon választóik vagy mások győzték meg jópénzű érvekkel, hogy így szavazzanak?
