1.

1857-ben létesült a város első, igazi értelemben vett sörgyára: a Wellenreiter János alapította sörfőzde vagy sörház. Ez kezdetben a Székely Nemzeti Múzeummal szemközti oldalon, a Wellenreiter család ma is álló házában működött (ma részben a Gyulafehérvári Caritas szervezet helyi székháza). Az 1998-ban végzett tatarozás alkalmával az utcai fal felső mészrétegeinek eltávolítása után a kapu fölött láthatóvá vált a cég felirata is (2. kép).

2.

Az egyre népszerűbb sörfogyasztással egy időben szükségessé vált a termelés fokozása, a gyár bővítése. Wel­lenreiter Jánosné 1892-ben építtette fel a szemközti (a későbbi tanítóképző) telken a 3. képünkön bemutatott új gyárat, melynek termelése 1898-ban elérte a 4500 hektolitert.

3.

Kéz­divásárhely két sörgyárával együtt (egyik a testvér, Wel­lenreiter György tulajdona volt) látták el sörrel Három­széket és Csíkot. Eköz­ben állandó és egyre nyomasztóbb konkurenciában álltak a szebeni, brassói és földvári sörfőzdékkel, ami végül is a Wellenreiter cég csődjéhez vezetett.

4.

Néhány vállalkozó Schwarz Ferenc vezetésével 1902 januárjában Székely Sörgyár Részvény­társaság (4. kép) néven ezer, egyenként 200 korona értékű részvény eladásával próbálkozott. Ekképp szerették volna megvásárolni a gyárat és telkét. Sikertelen vállalkozásuk 1904-ben a sörgyár teljes felszámolásához vezetett. A gyár lebontásának körülményeit nem ismerjük, de tény, hogy 1907 novemberében az állam 40 000 koronáért megvásárolta telkét a tanítóképző (a mai Mihai Viteazul Főgimnázium) felépítésére. Az 5. képen látható korabeli sörösüveg felirata: Wel­lenreiter János Sör­főzdé­je Sepsiszent­györgy.

5.

Lévén, hogy vidékünk szőlő termesztésére alkalmatlan, csupán borforgalmazókat említhetünk. Ezek közt az egyik legnevesebb, Csá­szár Gyula a Sétatér utca (ma Kós Károly út) 4. szám alatt (az unitárius templom mellett) az 1880-as években nyitott borlerakatot és pincét (6. kép), melyet 1918 végén a Háromszék Takarékpénztár vett át. A kommunizmus évei alatt itt volt a helyi húsfeldolgozó (Comcar), a 90-es évektől a bibarcfalvi borvíz kitermelését végző társaság székhelye. (A telek hátsó, épp a pincerészt felölelő részét a Székely Nemzeti Múzeum a közelmúltban vásárolta meg.)

6.

Az Olt és a Híd utca sarkán, ma már le­bontott házban nyitotta meg a harmincas években Váry O. Lajos borlerakatát és pincéjét, ahol Erdély legnemesebb bortermelő vidékeinek termékeit forgalmazta. Váry az Őrkő alatt és a szemerjai dombok keleti lejtőin (a volt tyúkfarm mögötti részen) lévő kertjeiben gyümölcsfacsemete-neveléssel is foglalkozott, az általa nemesített Váry-vajonc pedig keresett körtefajta volt (7. kép).

7.