Váry O. Péter
Elkezdődött hát. A nagy születésnapi ünnep. Város Sepsiszentgyörgy, mondják a történészek, immár 550 esztendők óta. De mit város? Főváros! Minden szükséges kellékével. Forgalmi nyomorral, túlméretezett taxiállománnyal, akárha naponta százezres turistatömeget kellene mozgatni.
Kiket ízléses és természetesen többnyelvű eligazító táblák irányítanak a különféle látványosságok felé. Már legalábbis azok, melyek még nem töredeztek le. Vagy melyeket tartóoszlopostul nem tapostak el. Van nekünk néhány sziti lájt. Reklámoznak régebbi eseményeket. Volt szép nagy tévéképernyőnk is, de kiderült, elvonja figyelmét a pirosnál várakozó autósoknak. Vannak sok régi óriásreklámjaink, sok régi választásokra emlékeztetőek. Volt szekszsoppunk is, de nem bírta a gazdasági mélyrepülést. És mindenféle automatáink is vannak, buszjegyet, parkolócédulát gombnyomásra adók. Ha épp meg nem etetik őket előzőleg papírzsebkendővel, rágógumival, szalámival, miegymással. Koldusaink is vannak, meg hajléktalanjaink, és most már az éjszakai lövöldözést is hozzácsaphatjuk a leltárhoz. És vannak nagyravágyó terveink, földalatti garázzsal, felvonulási térrel, épp csak a kormányzati negyed terve hiányzik, pedig arra szükség lenne. A népesség egészségi állapota fővárosinak megfelelő, gyógyszertárra szükség nincs, borozóra annál inkább. Címünk is van, fővárosi: zöld. Erről úgy lehet, nem minden vendéglátó-egységi tulaj értesült, fák dereka továbbra is reklámlábazatnak használtatik. Felettébb büszkék vagyunk jelképeinkre, különösképp városzászlónkra. Csak ünnepi alkalmakkor tűzzük ki. Jó, hogy jött ez a születésnap, így végre lekerült a Kriza János sarki villanyoszlopról a tavaly Szent György-napkor ottfelejtett lobogó, szegény, már csak fityegett. A szakszervezetek művelődési házának ormán viszont cafatokban lóg. Bár az nem városzászló. Nem szeretjük az esőt. Bár mossa a port, mi fővárosi mennyiségű, de csepeg. A csatorna. És tócsál. A járda. Nyelvünk szép, ám nehéz. Álló télen át olvashatta egy tömbházfali óriásreklámon a magyart értő: helységek kiadók. Pedig akkor még nem csuktak rács mögé polgármestert, hogy városa kiadó lehessen. Egy másik városvezér tanácstagokat alkalmazott volna. Bizonyára, hogy ne legyen ellenzéke az önkormányzatban. Odébb, szintén székelyföldi városkában pedig csillagösvény címmel szerveztek... sminkversenyt.
No, de elkalandoztunk születésnapját ünneplő Sepsiszentgyörgyünktől. Mely város, mondják a történészek, immár 550 esztendők óta. Talán főváros is lesz egykoron. Az autonóm Székelyföldé. Erre azonban nem kellene újabb 550 évet várni.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
