A kézdiszentkereszti Háromszék-találkozón régi polyáni emlékeimmel babrálva a Balog Józsi balladájával kapcsolatos történeteimet említettem. Ebben nem annyira az én históriám érdekes, hanem a népi kultúra történetében az a ritka helyzet, amikor egy balladahős és a valós személy azonosítható.
A kopjafaállítást Balog Józsi emlékére néhai Kerezsi András iskolaigazgató kezdeményezte a 70-es évek elején. Én megyei kultúrmindenesként bólintottam az elképzelés kivitelezésére. Az akkori törvények szerint ugyanis amennyiben egy emlékjel nem kerül köztérre, út mentére, utcára, hanem belterületre, nem kell a felettes szervek írásos beleegyezéséért folyamodni, Polyánban adott volt az az épület, amelynek pincebörtönében a moldvai sóhozatalon kapott Balog Józsit kivégzése előtt fogva tartották. Ebben az épületben állomásozott a polyáni osztrák kommandó parancsnoksága. A hetvenes években pártszékházként fungált. Valaki Balog Józsit, illetve az ő emlékjelét, akárcsak az 19. század elején, újra feljelentette. Engem a megyei vezetés elé citáltak, hogy újabb "emlékművet" állíttattam a törvények megkerülésével. A bűnlajstrom külön témájaként szerepelt, hogy a hatóságok által székely kapukkal együtt nacionalista szimbólumnak minősített kopjafa a pártszékház előtt áll. Ez az eszement "érvelés" harminc év múltán, a ’89-es fordulat után fordult a visszájára, amikor a székely kapuk és kopjafák máig tartó és általános magyar szimbólummá vált reneszánsza bekövetkezett.
Bennem az akkori affér során indulatokat gerjesztett az is, hogy a megyei tanács első alelnöke azt kérdezte: most már a sótolvajoknak is emlékműveket állíttattok? Balog Józsi szerelemféltésből elkövetett agyonlövetéséhez csak ürügy volt a "sóra menés", és én ezt akkor nem a legudvariasabb formában közöltem az akkori megyei vezetéssel. Olyannyira, hogy Király Károly megyei első titkár kiutasított a teremből. A kopjafát a pincebörtön épülete elől eltávolíttatták, és áthelyeztették a kivégzés helyszínére, az akkor még be nem épített Vasút utcába. Ezzel a kecske is jóllakjék, és a káposzta is megmaradjon megoldással el akarták kerülni a lakossági felháborodást. A kopjafa most is ott áll, egyébként korhadtan és elrepedezve. Elkelne egy kopjafasebész gyógyító szikéje.
A kopjafa önmagában is izgalmas történetének más eszmei üzenete is van. Példázza, hogy az 1848–49-es forradalmat és szabadságharcot megelőző, idegenek által gyakorolt lakossági sanyargatás mihez vezet. A kopjafa ebben az esetben egy históriai felkiáltójel, felemelt mutatóujj.
Egyébként a balladahős megérdemelne egy újabb kopjafát az eredeti helyén. Nem minden településnek van ugyanis ilyen jellegű népköltészet-történeti emléke. És ezt jobb, ha én javaslom, nehogy azon múljék a régi kopjafa felújítása és az új felállítása, hogy kinek az ötleteként született meg.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
