Ljudmilla Gurcsenkót, az orosz filmművészet és zenés színpad nagy díváját hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára szombaton. Az életének 76. évében elhunyt csodás alakú, pikáns szépség remekül énekelt és táncolt, zseniális drámai színésznő és remek ember volt.
Még a filmművészeti főiskola hallgatójaként játszotta első főszerepét Eldar Rjazanov Karneváli éjszaka című zenés filmjében 1956-ban, amellyel egy csapásra sztárrá lett. Hamarosan azonban már csak kultúrházakban, bányákban és börtönökben haknizhatott, mert a KGB együttműködésre kérte fel, s ő ezt elutasította. Sokáig a népszerűségén kívül nem volt semmije: pénze, lakása, de még állandó bejelentője sem. A Karneváli éjszaka után csak 1975-ben következett újabb nagy sikere, a francia komédia alapján készült, máig népszerű Szalmakalap. 1976-ban Alekszej German Húsz nap háború nélkül című filmjében kiléphetett a zenés-táncos skatulyából. Számos jelentős és számtalan kevésbé fontos filmben szerepelt. Különösen emlékezetes Nyikita Mihalkov Öt este (1979), valamint Eldar Rjazanov Kétszemélyes pályaudvar (1982) és Vén gebék (2000) című alkotásaiban nyújtott alakítása.
Az NTV televízió novemberben estét szentelt a művésznő 75. születésnapjának. Gurcsenko mélységesen őszinte és szép volt, mint mindig: fekete csipkeruhában, csipkekesztyűben, hatalmas szőke loknikkal. Haláláig azt a méretet viselte, mint 19 éves korában. Mesélik: a színfalak mögött már idős asszony volt, de a színpadra lépve mindig visszaváltozott kortalan Gurcsenkóvá.
A Kommerszant lap úgy vélte: ha egy ilyen színésznő a nyugati filmiparban tűnt volna fel, vetélytársa lett volna bárkinek: Jeanne Moreau-nak, Gina Lollobrigidának, Elisabeth Taylornak. Halála hírére az orosz tévéadók megváltoztatták műsorukat, és filmjeit vetítették.
Ljudmilla Gurcsenkót a Novogyevicsij temetőben, a legkiválóbb szovjet és orosz személyiségek között, az orosz himnusz hangjai kíséretében helyezték végső nyugalomra, s a tömeg tapssal búcsúzott tőle. Temetése napján a moszkvai metróban dalait hallhatták az utasok.
