Barót tavaly politikai csatározástól volt hangos. Talán nem is telt el olyan hónap – sőt, hét –, hogy a kisvárosból valamilyen hangos vita ne szárnyalt volna Erdővidék határán túl. Közéletünket meghatározó fő- és mellékszereplők, de még általában csak plakátragasztásra használt statiszták is versenyeztek, ki tud nagyobbat rúgni a politikai ellenfélbe, melyikük tud becsmérlőbb cikket megjelentetni valamelyik sajtókiadványban.
– Ön szerint melyek voltak Barót elmúlt évének legfontosabb eredményei?
– Felavattunk és átadtunk a fiataloknak egy huszonnyolc lakrészes tömbházat. Elkészültek a város és két falu kataszteri felmérései, a megfelelő urbanisztikai tervek. További tervek és tanulmányok készültek községi útra, hídra, temetőre, fürdőre, tömbházszigetelésre. Pályázatot tettünk le Felsőrákos víz- és csatornahálózatának kiépítésére. Megjavítottunk 1900 négyzetméter járdát, kátyúztunk 1600 négyzetméter utat. Tudom, nagyon kevés, de csak ennyire jutott... Ezenkívül befejeztünk egy egyedi, egész Erdővidéket érintő szemetespályázatot, amelyhez biztosítottuk a szükséges tízszázalékos utolsó önrészt is. Ennek köszönhetően az erdővidéki polgárok közel tízezer szemeteskukához jutottak, ötvenegy ún. szigeten lehet tárolni a különválogatott hulladékot négyszáznegyven konténerben, illetve egy huszonnégy köbméter űrtartalmú autónk is van. Kész a szemáttároló bezárási terve, és szolgáltatónk, a KVG Zrt. segítségével ebben az évben végére is járunk. Költségvetésünkből hétmillió lejt fizetésekre (ebből 5,2 a tanügynek), 1,9 milliót fenntartási költségekre, 652 000 lejt támogatásokra, hatszázezret szociális juttatásokra költöttünk, a beruházások értéke kétmillió lej volt – melyből az államtól mindössze 1,3 millió érkezett. Azt is mondhatnám, 2010 a talpon maradás éve volt.
Kormánydöntéstől a belharcokig
– Az elbocsátás, a költségvetés megnyirbálása mennyire befolyásolta a hivatal működését?
– A hivatalnak negyven személyt kellett elbocsátania a kormány intézkedései miatt. Az elbocsátás, természetesen, tovább gyengítette a hivatal szolgáltatásainak minőségét, hatékonyságát, így a lakosság megítélése tovább polarizálódik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a helyi közalkalmazotti státus egyre bonyolódó, felelősségteljesebb munkát kíván, de a végletekig alulfizetett is, ezért manapság kevésbé vonzó pályának számít. Az alkalmazottak nem kaphatnak sem túlórapénzt, sem érdemfizetést, sem prémiumot, sem ételjegyeket, a tizenharmadik fizetést eltörölték.
– Többször leváltotta volna az alpolgármestert, Bán Istvánt, de az RMDSZ ellenkezése miatt nem sikerült. Majd Bán meggondolta magát, saját elhatározásából megvált székétől. Később viszont ő kezdeményezte az ön leváltását, aláírásokat gyűjtött népszavazás kiírására. Kinek használt ez a cirkusz?
– A jelenlegi törvények nem tesznek rendet az alpolgármester kérdésében sem. Az alpolgármesternek nincs munkaszerződése, járadékot kap, így nincs számon kérhető jelenléti kötelezettsége, személyét illetően csak a testület határozhat. Bán doktor úrral csak annyi volt a baj, hogy nem szokott hivatali munkához, ezért az alpolgármesterség nem volt ínyére, s rangján aluliként is kezelte. Az RMDSZ, kihasználva személyes ambícióit, úgymond "polgármester-fárasztónak" használta, s használja ma is a képviselő urat. Szervezetük látszatpolitikájának ez is része, az egymásnak ugrasztás, majd az ezt követő "szépelgés" a választók felé. A dolog pikantériája, hogy amikor a prefektus úrnak a testülethez intézett felszólítására kértem őket, válasszanak alpolgármestert, saját soraikban nem találtak egyetlen megfelelő személyt sem... Az alpolgármester-játszma nem az én, hanem az RMDSZ-többségű testület játszmája. Pontosan olyan, mint a 131-es megyei út, a Goscom Rt. vagy A borvíz útja... Amúgy egyetlen percig sem éreztem tisztségemet veszélyben. Tudomásom szerint kevés aláírást gyűjtött, az aláírók többségét megtévesztő indokokkal győzte meg. Az országban még volt leváltási próbálkozás, de referendum által sehol sem valósult meg. Ez irányú próbálkozások ott történnek, ahol a testület kontraharcot folytat a polgármesterrel, majd ebbe az "áldott munkába" a megyei tanács, esetleg a kormányhivatal is besegít.
Kórház: a politika játékszere
– A kórház ügye végeláthatatlanná vált. Sokáig az volt a téma, hogy milyen feltételek mellett kell átvennie az önkormányzatnak. Majd az, hogy nyolcszázezer lej érkezett felújítására, később lemondott az igazgató... Végül sikerült megegyezni a környék polgármestereivel, s közösen fedezik a költségeket. Miként látja, hosszú távon biztosított a kórház jövője?
– A kórház úgynevezett privatizálását a kormány szabályozta. Én csak arra törekedtem, hogy az átadás ne kényszerítsen ránk fölösleges állami adósságokat, hogy legyenek kész az átadási szerződés függelékei. A polgármesterekkel azt íratták alá, hogy a helyi adminisztrációk átveszik az egészségügyi minisztérium teljes hatáskörét és illetékességét. Hát ezt még most sem értem, hogyan gondolják... Szerintem csak az volt a cél, hogy a polgármesteri hivatalok nyakába zúdítsák a felelősséget, hadd okolják őket az egészségügy hiányosságaiért. A nyolcszázezer lej egy terv volt, mely pénz és időhiány miatt nem valósult meg. Én voltam az, aki bevittem a testületbe, jóváhagyattam, csakhogy addig a menedzser kétszer is meghirdette, majd kétszer is levette a tetőbeépítési munkálatokat tartalmazó fejlesztést. Végül is elérte a pénz a célját: politikai játékszer lett. A 155 000 lejes kórházi eszközvásárlás viszont megvalósult. A kórházak Cseke miniszter úr véleménye szerint önellátóak. De nincs olyan egyértelmű partnerségi forma, mely szabályozná, hogyan adhatnak támogatást egy kisváros kórházának a környező községek. Hiányoznak azok a törvények, melyek mindezt lehetővé tennék. Hiányoznak, mert a kórház betegeinek zöme a környék lakóiból kerül ki, de fenntartásáért egyelőre csak Barótnak állt módjában cselekednie. De hát hol vannak a mikrórégiók állami támogatásának működési és pénzügyi törvényei, hol az RMDSZ által oly sokat hangoztatott önkormányzatiság, és annak valós igénye parlamenti szinten? Egyelőre sehol. 2010-ben 25 000 lejjel támogattuk a kórházat. 2011-ben ez idáig 15 000 lejt adtunk. Kérdem még, melyik kisváros tart fenn egymaga tizenkilenc épülettel rendelkező kórházat? Valós ígéretek léteznek most, hogy támogatnak a községi polgármesterek. Köszönjük. Különben a kórház pénzügyi helyzete javult. A tartozás tavaly év végén 390 000-re csökkent, februárban már csak 123 000 lejt tett ki. Nem ártana, ha kevesebb politikával és hisztériával, több őszinteséggel viszonyulna mindenki a kórház ügyéhez. Megértéssel egyenesbe jöhetnének a dolgok. A kórház fennmaradásának elvi kérdését eddig is mindannyian támogattuk. Most a hogyanon a sor...
A megye megkülönböztet
– Több jelentős beruházás kezdődött az elmúlt években – a középiskola új épülete, bentlakás, étkezde, szolgálati lakás, a vízhálózat korszerűsítése – de egyiknek sincs látható eredménye. Miért álltak le, mikorra várható a munka befejezése?
– Mindkét beruházás szerződéskötésére 2007-ben került sor. A kampuszok kialakítását a különböző kormányok különböző módon képzelték el, s ez most visszaüt: két éve nem érkezett pénz folytatására, a munka pedig egy éve áll. Tavaly kihallgatást kértem a miniszter úrtól, de ő sem tudja, mit fognak ez ügyben cselekedni. A Romániai Városok Egyesületének idei közgyűlésén jelen levő minisztériumi főigazgató szerint most sincs erre pénzalap. A munkálatoknak csak tíz százalékát számolták el, vagyis mintegy 2,5 millió lejt. Jó lenne nem épületkonzerválással folytatni ismét a munkát... Egységes, országos szintű megoldásra van szükség, hiszen szinte százhetven egységet érint. Barót víz- és csatornahálózatának korszerűsítésével hasonlóak a gondok. A tavaly Borbély miniszter úr terve szerint másfél millió lejt irányoztak elő. Erre az évre kétmilliót, jövőre 4,6 milliót, a bevégzési évre, 2013-ra pedig 7,4 millió lejt. A munkálatok alig tizenöt százalékban készültek el. A cég jelenleg nem dolgozik, illetve nem is számol el az előtervezett pénzösszegről, érthető okokból.
– Ellenfelei szerint azért ellenez minden megyei tanács által kezdeményezett tervet – az integrált hulladékgazdálkodást, a vízhálózat közös felújítását és A borvíz útját –, mert képtelen az együttműködésre. Tényleg így lenne?
– A megyei tanács nem egyenlő félként kezeli a községeket, kisvárosokat. Tulajdonképpen ő a helyi kormány. Érdekes, miközben az említett megyei projekteknek sem egy szeméttárolója, gyűjtőautója, de még egy kukája sincs pályázatból, mégis Barótot vádolja. A megyei víz- és csatornapályázatnál sem fektettek le egy méternyi vezetéket, mégis vádaskodnak. Vajon, annyira aggódnak Barótért, vagy csak hiányzik a terv összértékéből egy rész, melyet nem ők hirdetnek meg, nem ők kötnek rá szerződést? Nálunk a víz és a köbméter szemét ára a legkisebb a megyében, miközben a megyei szemét- és vízszolgáltatók támogatások mellett is nagyobb árral dolgoznak. A borvíz útja szinte hét éve indult... Ez idő alatt az én javaslatomra négy módosítás is történt a tanácsban – természetesen, a megyei tanács kérésére. Az önrész is hatvanezerről 166 000-re, majd 970 000 lejre nőtt. Most azt mondják, ingyenes lesz, és bevégzik a nyárra. Lecsukjuk fél szemünket, csak már valamit tegyenek, hisz a város több mint hat éve átadta a strand területét használatra...
A régió egyik legfontosabb intézményét, a kórházat számtalanszor használták fel "ágyútöltelékként". Bár nyilvánvaló, ha a város és a régió önkormányzatai összefognak, jövője biztosított. Mégis azzal riogattak, hergelték a lakókat, elvész. A frakciók vagy azzal vádolták egymást, hogy a város fejlődésének kerékkötői, vagy azzal, hogy Barót gazdasági érdekeit pártpolitikának szolgáltatják ki. Volt egy időszak, amikor a város első- és másodhegedűse lemondatta volna egymást... Ilyen körülmények közt kész csoda, hogy Baróton történt is valami, hogy építkezésre is jutott némi idő és energia. Nagy István polgármester szerint a tavalyi esztendő nem volt könnyű, s az idei sem ígérkezik annak, de kisebb eredményeket így is el lehet érni.
Kurta esztendő
– Milyen lesz az idei év? Valamilyen jelentősebb megvalósításra, előlépésre számíthatunk? Mit enged meg a költségvetés?
– Az idei költségvetés nagyon szegényes, mindössze 9,8 millió lej. Ez alig 69 százaléka a tavalyi megvalósításnak. Nagyrészt saját jövedelemből dolgozunk. Például beruházásaink önrészének támogatására a megyei tanács ötvenezer lejt adott, amely nyolcszor kisebb, mint szomszédos, "természetesen" RMDSZ-es polgármester által vezetett községeknek juttatott támogatás. Ez megyei szinten is a legkevesebb, az utánunk következőnek is négyszer nagyobb a megyei juttatás. Mindezt olyan körülmények közt, hogy főépítészünk tizenhat terv és tanulmány másolatát vitte be a megyei tanácshoz. A költségvetésben évente csökkentik a pénzalapot, ez kihat a hivatal dologi költségeire is, de leginkább a beruházásoknál érződik. Egy bányászváros, mely 2003 óta összesen csak 440 000 lejt kapott a kormányok takarékalapjából, mit tehet? Évek telnek el úgy, hogy a kormány takarékalapjából a megyei tanács javaslatára Románia egyik legmagyarabb városának, Barótnak semmi sem jut. Miközben a megyei tanácsnak a kimutatások szerint a 2010-es év végén közel 35,7 millió lej megtakarítása van. Erre mondják: biztos, jól gazdálkodik... Pályázati önrészünk ez évre legkevesebb egymillió lej lesz. Tervbe vettünk, jórészt saját jövedelemből: 260 000 lejt a miklósvári kultúrház befejezésére, 250 000 lejt a víz- csatornarendszerre, 188 000 lejt az állami tömbház külső munkálataira, 142 000 lejt tömbházszigetelésekre, nyolcvanezer lejt Felsőrákos, Bibarcfalva és Bodos általános településfejlesztési tervére. További terveink: 180 000 lej utak és járdák feljavítására, százezer lej a falusi kultúrházak feljavítására, húszezer a közvilágítás korszerűsítésére, harmincezer fűtőkazánok cseréjére, húszezer temetőkerítésre, kapura és egyebekre. Vásárolunk tíz hektár területet is a városnak. Szükség lenne a hivatal tetőzetének kijavítására. Ezenkívül a fenntartási költségek visznek el nagyobb összeget. Az iskolák anyagköltsége egyelőre 330 000 lej, mely tartalmazza a fenntartási és egyéb költségeket, diákösztöndíjat, pedagógusok ingáztatását is. Az előző évekkel ellentétben a fogyatékos személyek gondozóinak járó juttatásnak csak egy részét utalta ki az állam, a különbséget nekünk kellett kiszorítanunk. Ez is egy kríziskormányféle decentralizációs stratégia, melynek "áldásos" hatása a döntési és pénzügyi erő nélküli kisváros- és községvezetőkön csattan. Ebből a szegényes keretből mégis biztosítani tudjuk a helyi érdekeltségű intézményeknek, szolgáltatóknak és egyesületeknek nyújtandó támogatást: a kórháznak 180 000 lejt, a múzeumnak 20 000-et, a sportegyesületnek 25 000-et, a Transloc Rt.-nek 27 000-et, a vízszolgáltatónak 15 000-et, a Hisszük, hogy fontosak egyesületnek 35 000-et, a Diakónia Alapítványnak 42 000-et. Idén fel szeretnénk avatni a miklósvári kultúrházat, falunapokat szervezünk a faluközösséggel karöltve. A felsőrákosi községi útra kellene támogatás a megyétől, de ezzel kapcsolatban is szkeptikus vagyok. A megye nem adott egyetlenegy lejt sem községi útjaink javítására immár hét éve. Summa summarum, nem lesz könnyű év 2011 sem, de bizakodunk.
