Amikor elérkezett a nagy nap, egy lépést hátrált az optimizmustól túláradó ke­­délyű miniszterelnök, s leszögezte: csak május kö­zepén, a statisztikai hivatal adatainak ismeretében tudjuk meg, hogy valóban megállt-e a gazdasági zuhanás, ami – közlé – semmiképp sem jelenti a válságból való kilábalást is. Az ugyanis sokkal bonyolultabb kérdés, s miként a hozzáértők mondogatják, Románia rossz gazdaságszerkezete miatt akkor is bajba került volna, ha nincs világválság. Néhány reményre sarkalló adatot azért elsorolnak a kormánypárt szakértői, nőtt az export, hellyel-közzel az ipari termelés is, de – mondják kórusban – az igazi fordulatot az jelentené, ha jóval több európai pénzt tudna felszippantani az ország, ha a jelenleginél hatékonyabban, eredményesebben gyűjtenék be az adókat és illetékeket, ha átalakítanák a ráfizetéses állami vállalatokat, ha rendet teremtenének az energiaiparban. Ha jól belegondolunk, húsz éve ez a nóta járja.
Kiderült, a Boc által nagy reményekkel beharangozott 0,1 százalékos gazdasági növekedés, ha valóban létezik, édeskeveset oszt vagy szoroz, csak jelzi – ha igaz –, megállt a zuhanás. De egy ideig még nem szusszanhatunk fel, azt halljuk: ez az év sem lesz könnyebb, mint a tavalyi, a lakosság megpróbáltatásai folytatódnak, a bérek nem nőnek, az árak igen, s az elbocsátások sem állnak le, a bizalom meg fogy, már a lakosság 88 százaléka gondolja, hogy rossz irányba viszi az országot a kormány.
De nagy ritkán jó hírt is hallani, épp most jelentette be a miniszterelnök, hogy három százalékkal csökkentik a társadalmi hozzájárulás mértékét. Sajnos, nem most, csak majd nyár közepén. Addig dekázgatnak, várják, hogy szájukba röpüljön a sült galamb.
S mily öröm, az RMDSZ sem ül ölbe tett kézzel: szombaton Kolozsvárott megalakították a szövetség gazdasági tanácsát. Szakpolitikusokból és független szakemberekből. Nekik kellene végre olyan gazdasági stratégiát kidolgozniuk, amellyel az RMDSZ a romániai kihívásokra válaszolni tud. Nem siették el, de jobb később, mint soha.