Rendkívüli zenei élménnyel örvendeztette meg hallgatóságát Sebestyén Márta világhírű magyarországi népdalénekes. Zenésztársaival, a fúvós hangszereken játszó Szokolay Dongó Balázzsal és Bolya Mátyással, a citera és a koboz mesterével az európai zenei kultúrkincs magyar népzenében fellelhető szeletét mutatták be az illyefalvi vártemplomban. Sebestyén Mártával koncert után beszélgettünk.
— Több kor zenéjét hallhattuk, és mégis hangzásában egységes produkciót. Ezek szerint nincs is kora a népzenének?
— Igazából a népzene maga is olyan ősi rétegeket hordoz, hogy egy ilyen műsorban fel sem merül, milyen kor zenéi szólalnak meg. Persze, olyan dallamokat is eljátszottunk, amelyeknek tudjuk pontosan a korát, tudjuk, hogy középkori eredetű vagy éppen reneszánsz kori. De az egészben épp az a csodálatos, hogy mégis a szájhagyomány őrizte meg, és mi ebből az eleven forrásból a huszadik, huszonegyedik században még mindig megtanulhattuk. Kodály és Bartók számára is ez volt az óriási felfedezés. Pontosan száz éve, hogy ők elkezdték ezt a gyűjtőmunkát, amiből ma is meríthetünk.
— Itt az egyházi és a világi muzsika a templomban szólalt meg. Ez a két zenei világ ilyen szorosan egymáshoz illik?
— Ezelőtt négy évvel egy gyönyörű templomba, a velencei Redentore templomba kérték tőlünk ezt a műsort, és úgy állítottuk össze, hogy annak a hangulatába illeszkedjék. De a profán énekek is mondanivalójukban, hatásukban megsokszorozódnak, ha ilyen gyönyörű szakrális térben hangzanak el. Nagyon sokféle templomban játszottuk már el, Wroclavban a műemlék zsinagógában, a szófiai ortodox székesegyházban, a lengyel apátságban, Bélapátfalván, a budavári Mátyás templomban, a szatmárnémeti Láncos templomban és mindenhol, úgy érzem, egy és oszthatatlan a mondanivaló, hiszen ami az egészet összeköti, az az emberi lélek. A címadó dal mindent elmond: Nyitva látám mennyeknek kapuját. Az ember a földön áll a lábával, de a szemét az égre emeli, és minden problémáját úgy próbálja az Istenhez fölemelni, hogy segítséget vár, miközben olyan kiszolgáltatott. De egy bizodalma lehet: kap segítséget. És ezeket a földi és égi dolgokat az ember a lelkében, mint egy lajtorján, végigvezeti, és ezek az emberi dolgok nagyon szépen szólnak a templomban. A én Vas megyei nagymamám mondogatta mindig, amikor énekeltem, hogy az emberi hanggal, ha nem is kifejezetten szentes énekeket énekelünk, igenis lehet dicsérni az Istent. Mert a tudását, a tehetségét az ember onnan kapja ajándékba, így megosztani azt igazából kötelessége is. Úgyhogy tulajdonképpen nem teszek mást, mint ennek a belső kényszernek is eleget teszek, ami kicsi gyerekkorom óta hajt, hiszen azt mondták a szüleim, hogy előbb énekeltem, mint beszéltem. El lehet képzelni, hogy számomra ez mennyire természetes.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.