Tegye bárki kezét preinfarktusos szívére, és vallja be, hogy szeret-e kórházba menni, vagy sem? Sokan csak olyankor kerülnek kórházba, ha viszik őket, de akkor gyorsan. Kiderült, hogy nálunk sokkal több az ispotály, mint amennyire szükség lenne, és olyanok is oda kerülnek, akiknek nem is kellene.
Én sem nagyon értem, hogy miért kell ennyi kórház, ha nincs bennük orvos, és kedves nővér, mert ők elmentek, és egyre mennek külföldre dolgozni. Ugyanakkor gyakran hallani, hogy nincs elég gyógyszer, kötszer, tisztítószer, mert nincs rá pénz. Ha nincs elég orvos és személyzet, akkor ki fogja megműteni a pácienst? Aztán sokszor rebesgetnek olyant is, hogy valakit tiszta potyára műtöttek meg. Ha nincs kórház, akkor ilyesmi nem fordulhat elő.
Sok olyan eset is történt, hogy a beteget egyik kórháztól a másikhoz küldözgették, amíg meg nem halt. Most, ha megszűnnek a kórházak, ilyesmi sem fordulhat elő, mert egyszerűen nem lesz, ahová küldeni. Aztán nem lehet rossz diagnózist felállítani, mert nem lesznek meg ehhez a megfelelő modern eszközök. Éppen most történt, hogy egy hölgy alhasi fájdalmakkal bement a kórházba. Vizsgálták, vizsgálgatták, és rájöttek, veseköve van, amit el akartak hajtatni belőle. Kiment a vécére, és ott nem a vesekövet szülte meg, hanem egy öt és fél kilós csecsemőt. Vajon, ha egy nőgyógyász megvizsgálta volna, mit állapít meg? Azt, hogy szűz?
Régebb még azt gondoltuk, azért kerülnek a súlyos betegek kórházba, hogy meggyógyítsák őket. Ma az is megtörténik, az orvosokat előzetes jutalomkirándulásra viszik a gyógyszergyárak azért, hogy az általuk gyártott készítményeket adják a betegnek. Ha az a gyógyszer jó, akkor ha nem használ, nem is árt.
Mikor olyant hall az ember, hogy valakit hazaküldtek a kórházból, törheti a fejét, hogy meggyógyult, vagy meghal? Sokkal jobb odahaza átlépni a másvilágra. Mert, ha ez a kórházban történik, akkor ott esetleg még halála után sem hagyják békében, hanem tovább macerálják. Például felboncolják. Ha nem lesznek kórházak, ilyesmi nem fordulhat elő.
Ebbe a folyamatos egészségügyi reformba sokan beleőszülnek, -öregednek. Az ilyeneknek nem kórházban a helyük, mert ott esetleg még meg is gyógyulnának, és tovább húznák a nyugdíjat, nehezítve az államkassza helyzetét. Ezeket aggmenházba kell zárni. Ezért kell a sok kórházat öregek házává alakítani. Minek is akar mindenki meggyógyulni? Ahogy egyik tiszteletes urunk szokta mondani: Mindenki meghal egyszer, tán még én is. Minek a sok felhajtás, ha a vége úgyis ugyanaz?
Mindezeket mérlegelve a minisztérium szorzott, osztott, összeadott, és kivont. És sok kórházat összevont. Ennek már a múlt héten kézzelfogható eredménye is volt. Egy beteg a bezárt kórház előtt Vâlcea megyében a kocsi hátsó ülésén, a másik a mentőben Konstanca felé halt meg, miután negyven percet utazott. A hozzáértők viszont azt mondják, mindkettő menthetetlen volt.
Mint az egészségügyi ellátás.
