Bár befuccsolt, de még le sem állt az a nemzetközi hecckampány, amelyet a magyar médiatörvény ellen nemzetközi porondon magyar politikusok és értelmiségiek egyes csoportjai gerjesztettek, miközben otthon, a sajtószabadságot "súlyosan korlátozó közegben" és külföldön a leghangosabb szabadszájúsággal és gyűlölettel szidalmazták a törvényt, de amint ezt előre borítékolni lehetett, nemzetközi színtéren is nekiestek az új alkotmánytervezetnek, amelynek a honi vitájában nem hajlandóak részt venni.
A magyar szocialisták és az elkorcsult MDF által felfuttatott független EP-képviselő, Bokros Lajos "tájékoztató levelekben" becsmérli a magyar államiság jelképeit, a Fidesz–KDMP ellen hecceli a szomszédos államokat – a Szent Korona megemlítése a Magyar Királyság területi folytonosságát szimbolizálhatja stb. –, és jellemző módon kifogásolja az Isten áldd meg a magyart bevezetést, s ezzel a magyar nemzet egészét sértegeti, és ennek nemzeti imáját, a himnuszt utasítja el.
A nemzetárulásnak ilyen aspektusai mellett nem lehet szó nélkül elmenni, de most ne erre összpontosítsuk figyelmünket, hanem mi, határon kívüli magyarok vegyük észre, amint egyre inkább teret nyer az alkotmányozás folyamán az a vélemény, hogy a külhoniak magyar állampolgársága egy majdani sarkalatos törvényben szabályozott feltételek mellett, listás szavazás esetén választójoggal járjon, rettegést és pánikot vált ki pártjaik jövőbeli sorsát illetően. Egyre világosabbá válik ugyanis, hogy az előző évtizedek során és a Kádár-érában az országtól-hazától eltaszított magyarok nem fognak a magyar nemzeti szimbólumok ellen izgató, a nemzeti ünnepeken kardlapozó, nemrég még vízágyúkkal, szemkilövésekkel, brutális bántalmazásokkal oszlató, 23 millió román beözönlésének rémálmával operáló, a 2004. decemberi népszavazással az ellenük hecckampányokat szervező pártokra és csoportosulásokra szavazni.
Az országot mentő független képviselő körlevelében azt kifogásolja, hogy az új magyar alaptörvény a határokon túli magyarokat is a nemzet részének tekinti. A határokon átívelő nemzeti egység megteremtését akadályozni kívánó erőlködés egybeesik a szomszédos utódállamokban is felerősödni látszó próbálkozásokkal, miszerint a magyar állampolgárságot igénylő román állampolgárok a választások részén se pályázhassanak vezetői tisztségekre, a román liberális pártvezér, Crin Antonescu pedig a választási jogot az adófizetéssel kötné össze.
Az ellenzéki magyarországi pártok azt a reményt sem erősítik soraikban, hogy a majdani választások helyi listáin némi szerephez juthassanak. Ennyire tisztán látnák a jövőt?
