Farkas Réka
Rég nincs illúziónk Háromszék gazdasági helyzetével, kilátásaival kapcsolatosan, mégis sokkolóak azok a hírek, amelyek újra és újra az országos lista legaljára helyeznek bennünket. A sor végén állunk, ha a fizetésekről, nyugdíjakról, a gazdaság, mezőgazdaság teljesítményéről, új állásokról, beruházásokról van szó, élbolyba csak a munkanélküliségi mutatók sodornak.
A rendszerváltást követő húsz év kevés jót hozott Háromszék gazdaságának. Lezüllesztették a kommunista ipart, ami életképes lehetett volna, azt is tönkretették a csak tiszta haszonra hajtó, sokszor szélhámos új tulajdonosok, lenyúzták a tizedik rend bőrt is a munkásokról, majd utcára pattintották őket úgy, hogy legtöbbjük kora, egyirányú szakképzettsége miatt nem is remélhetett újabb munkahelyet. Mint a fuldokló levegője, úgy fogyott el körülöttünk a működő gazdaság, s sokak számára a remény. Nem kényeztetett a bukaresti hatolom sem, fejlesztésben, beruházásban csak az elmúlt években történt kisebb elmozdulás, az etnikai konfliktusokkal riogatás, no meg a sokáig járhatatlanul rossz utak, a fejletlen infrastruktúra, a helyi vezetők közönye elriasztották azokat is, akik esetleg befektettek volna térségünkben, s hátránnyá vált, amit sokan erényként emlegettek: hogy megyénk az ország szívében található.
Most Háromszék RMDSZ-es irányítói igyekeznek derűlátóan nyilatkozni, idevonzott eurómilliókat emlegetnek. Az európai uniós csatlakozás áldásai talán lassan kitetszenek, ám egyelőre gyakorlati következményei nem mérhetőek. Javulnak útjaink, kisebb-nagyobb mértékben fejlődnek településeink, de a gazdasági fellendülést gerjesztő ipar, mezőgazdaság nem akar szárba szökni. Továbbra is csak az ígéretekben szerepelnek az ipari parkok, s a helyi tanácsok ülésein vitatkoznak arról, milyen kedvezményekkel csábítgassák tájainkra a pénzes külföldi üzletembereket.
No és még egy igen sokatmondó adat: Háromszéken az átlagbér alig haladja meg az ezer lejt – természetesen e tekintetben is sereghajtók vagyunk –, és az alkalmazottak jelentős része az átlagnyugdíjnál – ami szintén nálunk a legkisebb – is alacsonyabb fizetést kap havonta. Ők, azok a "szerencsések", akiknek sikerült állást találniuk.
Ha az RMDSZ-es politikusok, Háromszék irányítóinak nyilatkozatait hallgatjuk, úgy tűnik, közeledik a Kánaán, ha a statisztikákat, de főleg a valóságot nézzük, reménytelenül távolinak tetszik a jobb világ. Márpedig, sajnos, a szlogenektől nem vastagodik pénztárcánk, nem lesz fehérebb a kenyér. Tamás Sándor kampányígérete visszájára fordult a valóságban: Háromszék nem mindenek fölé, hanem mindenek alá került.
