Bálint-Benczédi Ferenc unitárius püspök azt írja, az Istenben bízó ember szívét és lelkét húsvét ünnepén csak öröm és igazi életkedv töltheti be. A hosszú tél után a vajúdva megújuló természet évről évre azt hirdeti, hogy minden élni akar. Húsvét ünnepének a nagy üzenete is ez: az élet győzelme az elmúlás felett. Évezredek távolából bátorít ma is bennünket az első húsvét öröme, üzenete. Arra buzdít, hogy a bennünk lakozó isteni lélekről tegyünk bizonyságot, ,,mert a lélek az, ami megelevenít". A mellettünk élő embertársak rajtunk és általunk tapasztalják meg, hogy olyan tanítványok vagyunk, akik látjuk a mi Mesterünket, akik nem rejtőzünk a háta mögé, akik vele együtt imádkozunk és dolgozunk Isten országa megvalósulásán. Húsvét ünnepén a benned lakozó lélekre figyelj, gondolataidat rendezd, és kérdezd meg magadtól, a melletted élőktől, hogy látják-e húsvét ünnepén az Urat? Az egyházfő azt kívánja, tudjunk úgy dolgozni tovább, és napjainkat úgy tölteni, hogy igazoljuk: kereszténységünk nem látszat, hanem valóság, amely Jézus tanításán és példaadásán alapszik.
Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök felteszi a kérdést: Krisztust követő Európa polgára, hol van hited szilárdsága, a krisztusi magatartás, a minden korlátot átívelő határtalan szeretet? Beszélsz róla, de nem élsz általa, mint Karinthy Frigyes Barabbás című novellájában a Feltámadott igazságát követelő tömeg. Kiszáradt árok fenekén, elfeketült nyelvvel vonítunk a vörös felhők felé, vagy nyavalyásként, mindent és mindenkit elveszítve, bűzhödt mocsárba várjuk mi is a Mestert, hogy a halálból visszatérve, kövessük őt Pilátus házáig, és új törvényt kérjünk. Említett novellából kiindulva tovább kérdez, s meg is adja a választ: hányszor isszuk a Názáreti vérét, s prédikáljuk Barabbást? Sokszor, nagyon sokszor. Egyénenként, de közösségként is komolyabban kell vennünk a lutheri óember naponkénti megöldöklését, s az újember felöltését. A keresztyén ember nem csupán önmaga hitelességével, hanem Krisztus egyházának, magának Krisztusnak a hitelességével játszik.
Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek körlevelében kijelenti, továbbra is keresnünk kell az egységet keresztény testvéreinkkel, mert az egységben rejlik a kereszténység közös tanúságtételének ereje. A missziónak is ez az alapja: ha megtaláltam életem célját, boldogságát kereszténységemben, akkor a felebaráti szeretet diktálja, hogy másokkal is ismertessem meg a földi boldogság egyetlen lehetőségét: keresztény életemmel készülök fel az örök boldogságra.
Az egységnek meg kellene mutatkoznia a polgári életben is, mutat rá, hozzátéve: közvetlenül a ’89-es változások után euforikus egységben éltünk, de aztán szomorúan kellett megtapasztalnunk az egység széthullását. Kisebbségi helyzetünkben tegyünk félre minden személyeskedést, személyi ambíciót, és a közös jó érdekében fogjunk össze. Jó polgár csak a jó keresztény lehet. És fordítva: a jó keresztény mindig jó hazafi is. Minden kereszténynek joga van szent hitét nemzeti kultúrájában megélni. Az örök változatlan Evangélium – a feltámadás, a megváltás örömhíre minden történelmi korszakban új köntösben jelenik meg, a kor nyelvén szól ugyan, de tartalma örök, változatlan, mert az – akit hirdetünk – Krisztus a megfeszített, a feltámadott, igaz Isten és igaz ember.
Pap Géza, az Erdélyi Református Egy­ház­kerület püspöke Lázár példázatából kiindulva kérdez: mi történik a halál után?, és igét magyaráz. A halál után szétválnak az utak. Jézus először azt hozza tudomásunkra, van folytatás, távolról sem igaz, hogy a halállal minden befejeződik, mindennek vége. Viszont az sem igaz, hogy mindenki üdvözülni fog, és mindenki – hitétől és cselekedeteitől függetlenül – a boldogságba jut. Van folytatás, de nem mindegy, hogy hol! A menny az Istennel való közösség állapota, a pokol ennek a hiánya. Aki földi életében vele volt, halála után is vele lesz, aki nélküle volt, az nélküle is marad. A szétválasztás végleges állapot, azon már nem lehet változtatni, a halál utáni sorsunk itt, a földön dől el. Mi, földön élő emberek, nem tudjuk befolyásolni elhunyt szeretteink halál utáni állapotát. Élők és halottak között is közbevetés van. A halottak nem járnak vissza, nem kísértenek, nem hozhatnak üzenetet. Isten nem a halottakon keresztül akar figyelmeztetni bennünket, hanem a Biblián keresztül.
A református főpásztor így összegez: húsvét ünnepén úgy nézzünk szembe Jézus feltámadásával, mint akik tudjuk, hogy az ő feltámadása a mi feltámadásunk biztos záloga! A halál utáni állapotra nézve pedig vegyük komolyan, hogy az utak szétválnak, s a halottak – de az élők és halottak – között is átjárhatatlan közbevetés van. Aki Ábrahám kebelén, a Jézus Krisztussal való közösségben akar élni, az legyen Isten szavának hallgatója és megtartója.