Az elvek próbája persze a gyakorlat, az elvi újdonságok alkalmazásán múlik majd, hogy e népcsoportok mikor, milyen fokozatokon át és milyen formában lelhetnek támaszra az új alaptörvényben. A húsvéti alkotmány mindenképp egyfajta nemzeti reintegrációt hirdet meg, és ezzel azoknak kedvez a kisebbségi politikusok és erők közt is, melyek épp ebben érdekeltek. Amennyire érthető a kisebbségi közvélemény alkotmánypártisága, olyannyira fogas kérdés lehet viszont a dolog ama nemzetiségi érdekcsoportok számára, melyek a korábbi viszonyok közt szocializálódva, az anyaországi támogatás megléte nélkül végezték eddig számításaikat.
Ne köntörfalazzunk, az anyaországra fél évszázadnál hosszabb ideig úgyszólván nem lehetett építeni. Ott hosszú ideig a nemzeti érzés elfojtása, a természetes szolidaritás pervertálása és a határon túliak sorsukra hagyása volt az úzus. Olyan szétfejlődés indult meg emiatt a nemzetrészek, a "kintiek" és a "bentiek" közt, mely mind ott, mind itt megtalálta a maga szószólóit. Igazán egységes közvéleményről és politikai-közéleti képviseletről emiatt nem lehetett 1989 után sem beszélni, legfeljebb arról, épp melyik fél van felül.
Most a közösség túlnyomó többsége számára kedvező fordulatot rögzít az alkotmány, az inga a javunkra leng ki. A sajtó szerint míg a hatályos alkotmány a határon túli magyarok iránti felelősségérzetről szól, az új alaptörvény azt tartalmazza – érdemes megszámozva kiemelni –: Magyarország vállalja, hogy ezentúl 1. felelősséget visel sorsukért, 2. elősegíti közösségeik fennmaradását 3. és fejlődését, 4. támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, 5. jogaik érvényesítését, 6. közösségi önkormányzataik létrehozását, illetve 7. a szülőföldön való boldogulásukat.
E vállalások merőben új helyzetet teremthetnek a határon túli, kisebbségbe került népcsoportok egyenjogúsítása számára, nagy asszimilációs nyomást vehetnek le róluk. Itt most csak azt emelném ki: a megmaradáson túli kibontakozás, fejlődés ígéretét is hordozzák. Az unió pedig azért tekinthető kedvező keretnek mindehhez, mert a védhatalmi státus ilyenszerű gyakorlására, legitimként való elismerésére több pozitív példát tud felmutatni.