Gyermekek a színpadon

A rendezvény öt évvel ezelőtt a műfaj kedvelőinek helyi összejöveteleként indult, ma pedig a tanügyminisztérium által is elismert iskolai verseny – közölte a kezdeményező Péter Kinga tanítónő, aki egy magyarországi fesztiválon kapott kedvet a szervezéshez.
Először csak népmeséket, népi játékokat adtunk elő, de évről évre színesebbé és színvonalasabbá vált a kínálat, most már egészen sokféle produkciót mutatnak be a csapatok – mondja. A házigazda tanintézmény hat különböző előadással készült (ezek nemrég megyei előválogatáson is megmérettettek), de két busszal jöttek Vaj­dahunyadról és a Szilágyságból, Zsibóról is vállalta a hosszú utazást egy csoport. Hoztak jelenetet – tíz-húsz percben szabtak korlátot a szereplésnek – a brassói, csíkszeredai, csíkszentmártoni, kézdivásárhelyi, tatrangi, torjai pedagógusok, ráadást (versenyen kívül) a kökösi középiskolások adtak. A héttagú zsűriben két színész, három magyartanár és két tanítónő szavazott, és nem csak a csapatokat díjazták három kategóriában (az I–IV. és V–VIII. osztályosok mellett vegyes korosztályúak is összeálltak egy játékra), hanem a kiemelkedő alakításokat is. Délután, a rangsorolás feszült órájában Dancs Annamari koncertje, a közös éneklés segített a hangulat fenntartásában – az eredmény pedig némi meglepetést is hozott, hiszen a megyei vetélkedőn nyertes Ludas Matyi (a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium kisdiákjainak előadásában) ezúttal a második helyen végzett a Szent Anna-tó legendája mögött (ezt a Váradi József negyedikesei mutatták be). Harmadik helyezést az elemisek között a csíkszentmártoniak kaptak A rút kiskacsa meséjével. A vegyes korcsoportok közül első helyre a zsibói vendégek kerültek a Fából kötött vaskarikával, második a Pinokkió, harmadik a Fordított világ lett, mindkettő váradis változat. Az öt-nyolcadik osztályosok közül saját, Akarsz-e játszani? című összeállításával legjobbnak bizonyult a Váradi VI. C osztálya, mögöttük Kádár Kata balladájával szintén váradisok következnek, harmadikok a Nem jó! című improvizációs játékukkal a tatrangiak lettek. Különdíjat húsznál többet osztottak.
– Minden gyermek szeret színpadon lenni, és bármilyen közösségből érkezik, az izgalom ellenére is megpróbálja a legjobb teljesítményt nyújtani – állítja Péter Kinga, aki szerint ezért is éri meg a fáradozást az egész. A fesztivállal ugyanis pénz nem jár – csak a városi önkormányzat nyújtott némi támogatást, a többi cégadományokból és magánfelajánlásokból, illetve sok-sok önkéntes munkából állt össze, és bár az oklevelek mellé könyv és játék is jutott, a legfőbb ajándék és jutalom maga az élmény volt, ez látszott minden arcon.