1968-ban, Románia adminisztratív-területi újjászervezésének hónapjaiban országszerte helyi és regionális politikai csatározások folytak. Ezek csatazajából is kiemelkedtek a székelyföldi, már-már a népi megmozdulás fázisába juttatott-futtatott, nem kis mértékben kulturális és etnikai alapozású küzdelmek a jelenlegi székely megyék létrehozásáért.
A mai Kovászna megye két rajonja, Sepsi és Kézdi Brassó fojtogató szorításából akart szabadulni. Ebben a harcban Sepsi rajon egyes vezetőcsoportjainak kétkulacsossága jelentett akadályt. Kézdi rajon ebben a törekvésben egységesnek bizonyult: a Brassó tartományi és bukaresti, a rajon déli részét Brassóhoz csatolni akaró törekvésekkel nyíltan és határozottan szembeszállt. Hogy e küzdelem végül is sikerrel járt, három fontos tényezőnek köszönhető.
Ceauşescunak szüksége volt hatalmának konszolidálására, népvezéri szerepének megerősítésére. Másrészt Fazakas János, Király Károly és néhány más, a központi hatalmi körökben befolyással rendelkező személy többek között a lakossággal konspiráló eszközökkel is óhajtotta a nagy Hargita megye, később az ebből ,,kivágott" és önállósított Kovászna megye létrehozását. Harmadrészt — és ez rendkívül fontos — a népakarat elemi erővel tört a felszínre, kifütyülte, elkergette, szembeszállt a rendkívül sok esetben elszemtelenedett, erőszakoskodó Brassó-párti hittérítőkkel.
A Brassó ,,képviseletében" fellépők a központi és tartományi nyomás mellett szerencsére a lakosságot a letargikus állapotból kirázó manőverekbe kezdtek: a Háromszéki medence délkeleti határát például úgy rajzolták át, hogy a peremterületek román lakossága, mely közé ügynökeiket is kirendelték, mindenképp Brassót óhajtsa. A brassói szemtelenség már a Tusnádi-szorosig is felnyomult, ezt a fürdőtelepet is ,,akarták".
Csík és Udvarhely, akárcsak napjainkban, a maga torzsalkodásaival volt elfoglalva, de a székelyföldi magyarság egyben tartását egymás közt hergelődve sem tévesztették szem elől.
Mindezt, mint az események egyik résztvevője és talán alakítója is, azért emlegetem, mert a régiók újraalakításának jelenlegi állapotában és helyzetében sok a hasonlóság, de még több a különbözőség.
Szögezzük le, hogy az RMDSZ által javasolt mostani régiószervezési javaslat megalapozott, jó.
Ezt nem(csak) Székelyföld szemszögéből nézvést állíthatjuk, hanem az ország egészének térképére tekintve érzékelhetjük, hogy a jelenlegi abszurd, nem működő, a fejletlen térségek felemelkedését visszahúzó, ezeket megfojtó régiók önmaguk kínálják a „szétdarabolást", az újraosztást. Ezt a románok lakta megyék java részének vezetése és lakossága is érzékeli.
Hazabeszélve: mi köze a mi térségünknek Gyulafehérvárhoz, ha csak nem az, hogy történelmi példákban láthassuk jövőnket, mire jutunk, ha ilyen régióközpontokhoz bogoznak bennünket.
Nem arra kell most figyelni a magyar lakosságon belüli feszültségek közepette, hogy ki vagy kik dolgozták ki ezt a tervet, hanem arra, hogy a vezető politikusok a lakosságot is meggyőzzék: csak egységes fellépéssel lehet és kell együtt tartani a Székelyföld-régiót. Ehhez elsősorban az önkörünkben tapasztalható szkepticizmust vagy a kisszerű személyeskedést kell legyűrni. Még a vezető politikusok között is vannak, akik az ,,úgy sem lehet", a ,,nehéz lesz", ,,nagy küzdelem lesz" küszöbén kuporognak.
Lényeges különbség a ’68-as és a mostani között, hogy most nincs olyan központi politikai mag vagy személy/személyek, amelyek és akik a Székelyföld-régió létrehozásában személyi vagy csoportérdekek, hatalmi konszolidáció miatt érdekeltek lennének. Ezért valamiképp az érdekelt térségek lakosságához is el kell juttatni ezt a tervet. Mert Szeben—Brassó jól meglehet egymással, Szatmár—Bihar—Arad is, Tulcea és Konstanca is.
A magyar lakosság körében pedig nem kell túlhangsúlyozni az RMDSZ-címkét. Ha felül akarnak emelkedni a kampányszinten. A lényeg az, hogy szakemberek, jó javaslattal hozakodtak elő.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
