A meleg fürdő és az egykori kazánház épülete borvíz- és fürdőtörténeti múzeumnak is jó lett volna – ilyen még nincs Kovászna megyében
Albert Levente felvétele
Az egykor virágzó gyógyfürdőn helybeli romacsoportok megkezdték a romos épületek lebontását és az épületanyag eltulajdonítását. A használhatatlanná romlott épületek eltakarítására számtalanszor felszólította írásban az árapataki községvezetés a tulajdonost, a sepsiszentgyörgyi Olt Turisztikai Társaságot, és a többségi részvényest, Ioan Neculaie brassói magánvállalkozót, amire azonban soha nem kaptak választ.
Időközben tudomást szerzett a helyzetről a megyei tanács is. Feltételezik, hogy az Olt társaság a kiadások miatt nem kért fel senkit az épületek lebontására, de lehetetlen, hogy ne tudna róla. A céget és a jelzett személyt telefonon nem sikerült elérni, az épületeket bontó romák pedig azt felelték, hogy "a községi rendőrőrs tud a dologról, és nekünk szabad kezünk van."
Nem kommentáljuk a helyzetet, csak az a fájó, hogy szemünk láttára történt minden, és semmit sem lehetett megmenteni abból, amit fürdőtörténeti emléknek nevezhetnénk. Elégették a József-kút csorgóházát, már se híre, se hamva annak az egyébként még jobb állapotú villának, amelyet nem lebontani kellett volna hagynia a megyevezetésnek, hanem visszahelyezni rá azt az összetörött emléktáblát, melyet a Székely Nemzeti Múzeum őriz, s mely arról tudósít, hogy Előpatak fogadta vendégül 1875-ben a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XVIII. országos vándorgyűlését, amelyen nem kisebb személyiségek vettek részt, mint Orbán Balázs, gróf Mikó Imre meg egy sor igen jeles orvos, vegyész és balneológus. Ezt nevezik eléggé gyakran a hazai szakirodalomban az "első román balneológiai kongresszusnak". Ekkor látogatta meg Előpatakot Jedlik Ányos (1800–895), a dinamó elvének alkalmazója, és beírta nevét a Székely Nemzeti Múzeum vendégkönyvébe.
