Mert mi más lehetne egy olyan előadóhely, ahol baráti társaságok már napokkal előtte asztalt foglalnak (ha kell itt egyáltalán nemzedékekről beszélni: ők a negyvenes-hatvanasok), aztán éjféltájban beözönlik az aranyifjúság, és padon-széken-földön üli körül a néhány centis színpadi magaslatot, ahol egymást követik (egymásra "magasodnak"), majd alkalmi formációkba verődve "dzsemelnek" a jobbnál jobb zenészek.
Szóval, törzshely ez a javából, ahol az állandóan bővülő törzsközönség túlzás nélkül legalább két ország legjobb dzsesszzenészeit hallgathatja-láthatja, s ahová e legjobbak is immár úgy jönnek, mint haza. Mert érzik azt az energiát, amely alkotót és befogadót egy lelki és szellemi közegbe olvaszt. A kommunikációnak pedig már semmilyen "speciális" eszközre, módszerre nincs szüksége: a világ legtermészetesebb módján zajlik. Akárcsak a zenefolyam.
Egy tudósításból természetesen nem hiányozhat az sem, hogy – neveket, produkciókat kiemelve – említsük meg, kik voltak az estek fénypontjai. Ezúttal nehezebb a dolgunk, annál is inkább, mert akkor a szervezők és zenészek mellett az együttléteknek szerves részévé vált közö(n)séget is méltatni kellene. Külön-külön és együtt. De maradjunk a szubjektív hangulatjelentésnél és a végén egy egyszerű köszönettel együtt a száraz felsorolásnál: szervező a MUKK Ifjúsági és Kulturális Egyesület, Kónya Ádám Művelődési Ház (Lázár-Prezsmer Endre), helyszín a Di Stefano Bár, fellépők: Session Jazz Band, Nagy János Trió, Prog.Organ Quartet, Jazz Trotter’s Quartet, St. George Quintet, Sárik Péter Trió, Fuenta da Vida.