A parlament a 2003/53-as törvénnyel fogadta el, és 2003. március 1-jén lépett hatályba. Az elmúlt nyolc évben gyakran módosították és kiegészítették, így a 2011/40-es törvénnyel, mely 2011. március 31-én a 225. számú Hivatalos Közlönyben jelent meg, és ez év április 30-tól érvényes. A parlament ezzel nem fogadott el új munkatörvénykönyvet, de a meglévőt lényegesen módosította és kiegészítette. Az alábbiakban csak a módosításokat részletezzük.

A munkaszerződés végrehajtása
Az eredeti törvénykönyv tételesen meghatározta a munkavállalók jogait és kötelezettségeit. Az idén eszközölt módosítás ezeket kibővíti, előírva, hogy a munkavállalót a törvényben vagy az alkalmazandó kollektív munkaszerződésben előírt jogok is megilletik, illetve kötelezhető az ezekbe belefoglalt kötelezettségekre is. A módosítással bővültek a munkaadó jogai is: a munkaadónak jogában áll meghatározni mindenik munkavállaló feladatkörét, a személyes hatékonyság célkitűzéseit, az ezek megvalósításához szükséges minősítési kritériumokkal együtt.

A munkaszerződés módosítása
Az egyéni munkaszerződés módosítására vonatkozó előírások részben megváltoztak. Az eredeti munkatörvény a kiküldetést (delegaţie) szabályozva előírta, hogy az legfeljebb hatvan napra rendelhető el, de a munkavállaló beleegyezésével még hatvan nappal meghosszabbítható. A legutolsó módosítás szerint a kiküldetés ideje legtöbb hatvan naptári nap lehet tizenkét hónap alatt, és azt a munkavállaló beleegyezésével egymás után legtöbb hatvan naptári nappal egyenlő időtartamokra meg lehet hosszabbítani. A kiküldetés meghosszabbításának visszautasítása nem eredményezheti a munkavállaló fegyelmi büntetését.

A munkaszerződés felfüggesztése
A munkaszerződést jog szerint abban az esetben is felfüggesztik, ha lejárt a szakma gyakorlásához szükséges véleményezések, engedélyek és tanúsítások ideje. Ha a munkavállaló hat hónapon belül nem újítja meg a szakma gyakorlásához szükséges véleményezéseket, engedélyeket és tanúsításokat, a munkaszerződés jog szerint megszűnik.
A módosított rendelkezések szerint a munkaszerződést a munkaadó kezdeményezésére nem lehet fegyelmi büntetésként felfüggeszteni. Ha a munkaszerződést a fegyelmi vétség előzetes kivizsgálása alatt felfüggesztették, és a vétlenség beigazolódik, a munkavállaló tovább folytatja tevékenységét, és a munkabérrel, a többi járandósággal azonos kártérítést kell fizetni neki, amelytől a szerződés felfüggesztése alatt megfosztották.
Ha a munkaadó tevékenysége harminc munkanapot meghaladóan ideiglenesen gazdasági, technológiai, strukturális vagy ezekhez hasonló okok miatt csökken, joga van a munkaprogramot heti öt napról négy napra rövidíteni, a fizetést ezzel arányosan csökkenteni mindaddig, amíg a kiváltó ok megszűnik. Azoknak az alkalmazottaknak, akik ebben az időszakban nem dolgoznak, a béralapból pótlékot kell fizetni, amely nem lehet kisebb a munkahelyi alapbér 75 százalékánál. Az ideiglenes tevékenységcsökkenés vagy munkabeszüntetés idejére a munkavállalók a munkaadó rendelkezési állományában maradnak, aki tevékenységük újrakezdését bármikor elrendelheti.

A munkaszerződés megszűnése
A munkaszerződés jog szerinti megszűnését érintő módosítások:
A 2011/40-es törvénnyel a munkaszerződés jog szerinti megszűnésének eseteit kiegészítették. Ezek között szerepel a munkaadó feloszlatása is.
Jog szerint szűnik meg a munkaszerződés a nyugdíjazási standard életkor és a nyugdíjazáshoz megkövetelt minimális járulékalapi befizetés halmozott teljesítésekor, valamint a rokkantsági nyugdíjazásra, a részleges előrehozott nyugdíjazásra, az előrehozott nyugdíjazásra, a standard nyugdíjazási életkor csökkentésével történt korhatár-nyugdíjazásra vonatkozó nyugdíjvégzés közlése dátumától. Ha a munkaszerződés jog szerinti megszűnését nem haláleset vagy holttá nyilvánítás határozta meg, a munkaadónak a kiváltó ok megállapításától számított öt munkanapon belül erre vonatkozóan végzést kell kiadnia, és azt a meghozatalától számított öt munkanapon belül a munkavállaló tudomására kell hoznia.

A munkavállaló elbocsátása
Az elbocsátás az egyéni munkaszerződésnek a munkaadó kezdeményezésére történő megszűnését jelenti. Az eredeti munkatörvénykönyv több esetet is felsorol, amikor tilos az alkalmazott elbocsátása. Az ezzel kapcsolatos módosítás, hogy a karantén miatt felfüggesztett tevékenység ideje alatt nem lehet a munkavállalót elbocsátani.
Az elbocsátásra vonatkozó tiltások nem voltak érvényesek, ha azt a munkaadó bírósági átszervezése vagy csődhelyzete okozta. Most a tiltás nem vonatkozik arra az esetre sem, amikor az elbocsátásra a munkaadó feloszlatása miatt került sor.
A munkavállaló személyéhez kapcsolódó elbocsátás módosítása: A munkaadó a munkavállaló személyéhez kapcsolódó több esetben is elrendelheti az elbocsátást. A törvény által meghatározott esetek változatlanok maradtak. Ezzel a szabályozással kapcsolatos változás, hogy azt a munkavállalót, aki szakmailag nem felel meg, az előírt eljárás szerint értékelni kell, és csak akkor szabad elbocsátani, ha az értékelés valóban igazolja szakmai alkalmatlanságát.
A munkavállaló személyéhez nem köthető elbocsátás módosítása: A 2011/40-es törvénnyel a kollektív elbocsátásra, tájékoztatásra, az alkalmazottak konzultálására és az elbocsátás eljárására vonatkozó szabályokat módosították, illetve kiegészítették.

A felmondási időhöz való jog
Akiket azért bocsátanak el, mert fizikai és/vagy pszichikai állapotuk lehetetlenné teszi a munkahelyen rájuk háruló feladatok megfelelő elvégzését, szakmailag nem felelnek meg a munkahelyi beosztásba, ha személyüktől független ok miatt a betöltött munkahelyet egyéni vagy kollektív elbocsátással megszüntették, felmondási időre jogosultak, amely húsz munkanapnál nem lehet rövidebb. (A módosítás előtt ez tizenöt munkanap volt.)

A törvénytelen elbocsátás feletti ellenőrzés és büntetése
Abban az esetben, ha az elbocsátást alaptalanul vagy törvénytelenül rendelték el, a bíróság azt érvényteleníti, a munkaadót kártérítés fizetésére kötelezi, amely az elmaradt, indexált, növelt és aktualizált munkabérrel és a munkavállalót megillető egyéb jogosultságokkal egyenlő. A munkavállaló kérelmére az elbocsátást érvénytelenítő bíróság a feleket az elbocsátó döntés kiállítása előtti állapotba helyezi vissza. A módosított rendelkezés szerint, ha az alkalmazott nem kéri az elbocsátó döntés kiállítása előtti állapotba való visszahelyezést, a bírói döntés végleges, és visszavonhatatlanná válásának napján a munkaszerződés jogilag megszűnik.

A munkavállaló felmondása
A felmondás a munkavállaló egyoldalú akaratnyilvánítása, amelyet írásos értesítés formájában terjeszt munkaadójához, és amelyben közli egyéni munkaszerződése megszűnését a felmondási határidő lejártával. Az eredeti törvény előírása szerint, ha a munkaadó a felmondás iktatását megtagadta, a tényt bármilyen bizonyító eszközzel igazolni lehetett. Most a felmondási kérés iktatása kötelező. A felmondási idő tartamát a felek az egyéni munkaszerződésben vagy, az esetnek megfelelően, a kollektív munkaszerződésben állapítják meg, de nem lehet a végrehajtói beosztásban lévőknél húsz munkanapnál, a vezető beosztásban tevékenykedőknél pedig 45 munkanapnál kevesebb. (A módosítás előtt 15, illetve 30 naptári nap volt a felmondási határidő.)