Mert azzal semmi gond, ha a viszonteladók közül azokat, akik a csöves pityókát árusítják – a zsák közepébe csövet helyeznek el, és miután az így keletkezett kürtőt kővel vagy egyéb anyaggal feltöltik, a csövet eltávolítják –, meglepetésszerű ellenőrzéssel kiszűrik, de a tisztességes nyujtódi gazdát a kapu elől a portára parancsolni, amikor annak a kapu előtti terménykiállítással egybekötött áruértékesítése látványként is megkapóan szép, életet visz az egyébként tetszhalottnak tűnő településbe, badarság. Azért is említem Nyujtódot, mert a falu településszerkezete olyan, hogy a porták előtt a gépkocsik megállhatnak a forgalom veszélyeztetése vagy akadályozása nélkül.
A kapu előtti terményárusítás viszont elégörget egy valójában szabályozásra váró hatósági közbelépést. Mifelénk, szociális szempontokat is figyelembe véve, szabályozni kellene a gombaárusítást, vigyázva arra, hogy ezzel a legszegényebb társadalmi rétegekhez tartozókat ne fosszák meg még a létminimum alatti lét lehetőségétől is. Ugyanez vonatkozik az erdeigyümölcs-árusításra is. Bár törvény szabályozza a gomba és az erdei gyümölcs gyűjtését és értékesítését, a hatóságok efölött elnéztek.
Viszont az árusok közül ki kellene szűrni azokat, akik csalafinta módon áfonya helyett egyéb bogyókat kevernek az áruba, a gombaárusok közül azokat, akik kukacos, rohadt és mocskos példányokat is belevegyítenek a kívülről nézvést piacos kínálatba. Mindenkinek jó lenne, ha kis asztalkákon, esetleg átlátszó fólia alatt tárolnák a portékát.