A Bussines Standard a világválság elején, 2009-ben nem talált gazdaságpolitikai magyarázatot arra, hogy a jóval kisebb Magyarországon miért háromszor hosszabb az autópálya-hálózat, mint Romániában. És mert minden mindennel összefügg, mioritikus országunk sok-sok polgára ilyenkor a közpénzek csábító bájait emlegeti.
Az elmúlt két évtizedben annyi szállításügyi minisztere volt Romániának, hogy összeszámolni is nehéz. Közös vonásuk: az útépítésre vonatkozó ígéretüket soha, még véletlenül sem tartották be. Álljon itt példaként a Bukarest–Konstanca autópálya átadásáról elhangzott miniszteri próféciák kistükre: tizenegy évvel ezelőtt Miron Mitrea 2007-re, hat évvel ezelőtt Gheorghe Dobre 2008-ra, három évvel ezelőtt Ludovic Orban 2011-re, két évvel ezelőtt Radu Berceanu szintén 2011-re ígérte, de csak az egyik sávot, ez év tavaszán pedig a jelenlegi tárcavezető, Anca Boagiu az idei átadást – ezt vártuk, nemde? – lehetetlennek tartja. És meg is magyarázza, hogy miért: a francia kivitelező megtagadta a munka folytatását. A miniszter asszony nem mondta a legfontosabbat: a román állam a tavalyról elmaradt kifizetések fejében egy huncut lejecskét sem utalt át a kivitelező számlájára.
A nyolcvanöt esztendővel ezelőtt Chicagóban alapított, világviszonylatban is tekintélyes gazdaságkutató cég, az A. T. Kearney szerint Románia úthálózata 130–150 év múlva érheti el a nyugat-európai színvonalat. A minőségről nem is beszélve, arról például, hogy a Bukarest–Piteşti autópályát az elmúlt negyedszázadban folyamatosan toldozták-foltozták. Mindhiába.
Bennünket, székelyföldieket az erdélyi, Brassó–Marosvásárhely–Kolozsvár–Nagyvárad autópálya érdekel leginkább, hiszen Brassónál vagy Feketehalomnál rákanyarodva fele idő alatt juthatnánk el határon túli fővárosunkba. A tervek szerint 2013-ban kipróbálhatjuk. Csakhogy ez az ígéret miért különbözne a már említettektől? A 415 kilométerből eddig ötvenkettő készült el. Emil Boc miniszterelnök a folytatást ígéri, miközben a szállításügyi minisztériumban a kapus is tudja, hogy 2011-ben minden autópálya-építésre szánt lejt a dél-erdélyi terv megvalósítására fordítanak. Továbbá: a kivitelező, az amerikai Bechtel cég ez év elején úgy bezárta a boltot, hogy az alkalmazottjait is elbocsátotta. Nem hajlandó folytatni a munkát, mert a 2010-re járó 94 millió euróból egy büdös vasat sem kapott. Kitekert jogásznyelven szólva: a huncut lejecske esete forog fenn.
De amint azt valamennyien tudjuk, a hosszú élet titka a derűlátás. Az eddigi munkaütem alapján könnyen kiszámoltam, hogy 116 éves koromban boldogan kanyarodom fel a frissen felavatott erdélyi autópályára. Zsolti unokám akkor még csak 76 éves lesz.
Nemrégiben jött a jó hír: Dél-Erdélyben gazdára lelt a Nagyszeben–Nagylak közötti autópálya-építés minden szakasza. Átadás: 2013 ősze. A költségek 85 százalékát az Európai Unió fedezi, úgyhogy a közpénzek bájai itt csak 15 százaléknyi eséllyel kísértenek.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
