A Bussines Standard a világválság elején, 2009-ben nem talált gazdaságpolitikai magyarázatot arra, hogy a jóval kisebb Magyarországon miért háromszor hosszabb az autópálya-hálózat, mint Romániában. És mert minden mindennel összefügg, mioritikus országunk sok-sok polgára ilyenkor a közpénzek csábító bájait emlegeti.
Az elmúlt két évtizedben annyi szállításügyi minisztere volt Romániának, hogy összeszámolni is nehéz. Közös vonásuk: az útépítésre vonatkozó ígéretüket soha, még véletlenül sem tartották be. Álljon itt példaként a Bukarest–Konstanca autópálya átadásáról elhangzott miniszteri próféciák kistükre: tizenegy évvel ezelőtt Miron Mitrea 2007-re, hat évvel ezelőtt Gheorghe Dobre 2008-ra, három évvel ezelőtt Ludovic Orban 2011-re, két évvel ezelőtt Radu Berceanu szintén 2011-re ígérte, de csak az egyik sávot, ez év tavaszán pedig a jelenlegi tárcavezető, Anca Boagiu az idei átadást – ezt vártuk, nemde? – lehetetlennek tartja. És meg is magyarázza, hogy miért: a francia kivitelező megtagadta a munka folytatását. A miniszter asszony nem mondta a legfontosabbat: a román állam a tavalyról elmaradt kifizetések fejében egy huncut lejecskét sem utalt át a kivitelező számlájára.
A nyolcvanöt esztendővel ezelőtt Chicagóban alapított, világviszonylatban is tekintélyes gazdaságkutató cég, az A. T. Kearney szerint Románia úthálózata 130–150 év múlva érheti el a nyugat-európai színvonalat. A minőségről nem is beszélve, arról például, hogy a Bukarest–Piteşti autópályát az elmúlt negyedszázadban folyamatosan toldozták-foltozták. Mindhiába.
Bennünket, székelyföldieket az erdélyi, Brassó–Marosvásárhely–Kolozsvár–Nagyvárad autópálya érdekel leginkább, hiszen Brassónál vagy Feketehalomnál rákanyarodva fele idő alatt juthatnánk el határon túli fővárosunkba. A tervek szerint 2013-ban kipróbálhatjuk. Csakhogy ez az ígéret miért különbözne a már említettektől? A 415 kilométerből eddig ötvenkettő készült el. Emil Boc miniszterelnök a folytatást ígéri, miközben a szállításügyi minisztériumban a kapus is tudja, hogy 2011-ben minden autópálya-építésre szánt lejt a dél-erdélyi terv megvalósítására fordítanak. Továbbá: a kivitelező, az amerikai Bechtel cég ez év elején úgy bezárta a boltot, hogy az alkalmazottjait is elbocsátotta. Nem hajlandó folytatni a munkát, mert a 2010-re járó 94 millió euróból egy büdös vasat sem kapott. Kitekert jogásznyelven szólva: a huncut lejecske esete forog fenn.
De amint azt valamennyien tudjuk, a hosszú élet titka a derűlátás. Az eddigi munkaütem alapján könnyen kiszámoltam, hogy 116 éves koromban boldogan kanyarodom fel a frissen felavatott erdélyi autópályára. Zsolti unokám akkor még csak 76 éves lesz.
Nemrégiben jött a jó hír: Dél-Erdélyben gazdára lelt a Nagyszeben–Nagylak közötti autópálya-építés minden szakasza. Átadás: 2013 ősze. A költségek 85 százalékát az Európai Unió fedezi, úgyhogy a közpénzek bájai itt csak 15 százaléknyi eséllyel kísértenek.
