A munkaviszonyokat, a szabályozások alkalmazásának ellenőrzését és a munkaügyi bíráskodást a munkatörvénykönyv szabályozza. A parlament a 2003/53-as törvénnyel fogadta el, és 2003. március 1-jén lépett hatályba. Az elmúlt nyolc évben gyakran módosították és kiegészítették, így a 2011/40-es törvénnyel, mely 2011. március 31-én a 225. számú Hivatalos Közlönyben jelent meg, és ez év április 30-tól érvényes. A parlament ezzel nem fogadott el új munkatörvénykönyvet, de a meglévőt lényegesen módosította és kiegészítette. Az alábbiakban csak a módosításokat részletezzük.
Túlóra
Az eredeti rendelkezés szerint a túlórákat a ledolgozásuk után harminc napon belül kellett kompenzálni, ezt az időt hatvan napra módosították.
Bevezették azt az előírást, hogy azokban az időszakokban, amikor a tevékenység csökken, a munkaadó fizetett szabadnapokat biztosíthat, amelyeket az elkövetkező tizenkét hónap túlóráival kompenzálnak.
Éjszakai munka
A speciális vagy rendkívüli körülmények között dolgozó munkavállalóknál az éjszakai munka időtartama csak abban az esetben haladhatja meg a nyolc órát 24 óra leforgása alatt, ha az időtartam megnövelését az alkalmazott kollektív munkaszerződés előírja, és ha ez az előírás nem mond ellent egy magasabb szinten megkötött kollektív munkaszerződés rendelkezéseinek. Ebben az esetben a munkaadó köteles egyenértékű pihenőidőt adni vagy pénzben kompenzálni a nyolc órát meghaladó éjszakai munkaidőt.
Azok a munkavállalók, akik éjszaka dolgoznak, jogosultak:
– vagy a rendes munkaprogram egy órával történő csökkentésére azokon a munkanapokon, amikor legalább háromórányi éjszakai munkát végeznek, az alapbérük csökkentése nélkül
– vagy az éjszaka ledolgozott órákra az alapbérükre 25 százalékos bérpótlékot kapni, ha az így ledolgozott idő legkevesebb háromórányi éjszakai munkát jelent a normális munkaprogramból (a módosítás előtt ez a bérpótlék 15 százalék volt).
Munkanorma
A munkanormákat a munkaadó dolgozza ki az érvényben lévő előírásoknak megfelelően. Abban az esetben, ha nincsenek előírások, a munkanormákat a munkaadó a szakszervezetnek vagy a munkavállalók képviselőinek megkérdezésével dolgozza ki. Az eredeti szabályozás szerint a munkanormákat a szakszervezet vagy a munkavállalók képviselőinek beleegyezésével lehetett kidolgozni.
Évi pihenőszabadság
Az évi pihenőszabadság időtartamát az egyéni munkaszerződésben állapítják meg, a törvény és az alkalmazott kollektív munkaszerződés tiszteletben tartásával, és a naptári évben ténylegesen kifejtett tevékenységgel arányosan adják ki.
Azok a munkavállalók, akik nehéz, veszélyes vagy ártalmas körülmények között dolgoznak, a világtalanok és hátrányos helyzetűek, illetve a 18. életévüket be nem töltöttek legalább három nap pótszabadságra jogosultak. Ennek pontos időtartamát az alkalmazott kollektív munkaszerződéssel állapítják meg.
Abban az esetben, ha a szabadságok letöltését részletekben osztották be, a munkaadó köteles a beosztást úgy elkészíteni, hogy minden munkavállaló egy naptári év során legalább tíz munkanapi megszakítatlan szabadságnapot letölthessen. Az eredeti szabályozás 15 munkanapi megszakítatlan szabadságnapot írt elő.
Szakmai képzésért járó szabadság
A munkaadó az alkalmazott szakmai képzésre vonatkozó kérelmét csak abban az esetben utasíthatja el, ha hiányzása a tevékenységet súlyosan károsítja. A módosítás előtt a kérelem elutasításához szükség volt a szakszervezet vagy a munkavállalók képviselőinek beleegyezésére is.
Bérezés
A minimális bérezési szinteket az alkalmazott kollektív munkaszerződések tartalmazzák. Az egyéni béreket a munkaadó és a munkavállaló tárgyalás útján állapítja meg.
Az egészében vagy többségében állami költségvetésből, helyi költségvetésből és a külön alapok költségvetéséből finanszírozott közintézmények és hatóságok bérrendszerét törvénnyel állapítják meg, a szakszervezet megkérdezésével.
Szakmai képzés
Amennyiben a szakképesítési tanfolyamon és a gyakorlati idős felkészítőkön a részvételt a munkaadó kezdeményezi, a költséget is ő viseli. A részvétel idejére a munkavállalót teljes munkabére megilleti, munkahelyi szolgálati időre jogosult, és az állami társadalombiztosítási rendszerben elismerik érvényes hozzájárulási időszaknak. Azok a munkavállalók, akik a munkaadó kezdeményezésére szakmai képzésen vettek részt, a munkaszerződést kiegészítő iratban meghatározott ideig nem mondhatnak fel.
Balogh Klára jogtanácsos
