Sajnos, nem sok romániai cukorgyárat magánosítottak külföldi tőkével, mert ebbe az iparágba külföldi befektetők már befektettek, és a még megmaradt, működőképes gyárak nagy része már idegen kézben. A cikkben leírtakkal szemben tudomásukra hozom, hogy egyetlen befektető sem zárt be egyetlen cukorgyárat sem azért, hogy a fehér cukor külföldről való behozatalát támogassa.
Az Agrana Románia Rt. az ausztriai Agrana Zucker helyi fiókvállalata, és egyike az Európai Unió legnagyobb répacukorgyártóinak. A három cukortermelési egység (Roman, Buzău és Ţăndărei) befektetése tízmillió eurós nagyságrendű, és több száz alkalmazottjának és partnerének köszönhetően a vállalat vezető helyre került a cukorgyártásban, Ro­mánia legnagyobb répacukorgyártója lévén.
A többi romániai cukorgyártó mellett az Agrana minden szinten és az összes román és európai döntési hatóságnál harcolt a répatermelés fejlesztése és a fehér cukor helyi előállításának növekedéséért, és elszomorít az a tény, hogy vállalatunkat úgy tüntetik fel, mintha az a romániai cukor termelése és előállítása ellen dolgozna, ami igazságtalan a vállalat erőfeszítéseivel és áldozataival szemben.
Úgy gondoljuk, hogy a riportban megkérdezett személyeket tévesen tájékoztatták az okokról, amelyek miatt a botfalusi cukorgyár sajnálatos helyzete kialakult; az a tény, hogy az okokat máshol keresik, mint saját maguknál, idejétmúlt klisé, mely szerint "mások a hibásak!"
Senkinek nem szolgál örömére, az Agraná-nak sem, hogy egy cukorgyár fizetésképtelen, és a hitelezők elrendelhetik a tevékenység beszüntetését. Ha egyszer bezártak egy gyárat, azt már nem lehet újraindítani, és így Románia cukortermelésének egy része örökre elvész, megnövekedvén az árubehozatal. Teljesen nyilvánvaló gazdasági és termelésteljesítményi okokból a romani, ludasi és nagyváradi cukorgyár nem tudja azonnal átvenni a botfalusi gyár termelési hányadát.
Különben az Agrana sem a semmiből jelent meg Kovásznán, hanem a gazdálkodók keresték meg, akik biztosabb szerződési viszonyokat szerettek volna, annak ellenére, hogy tudták, kiegészítő logisztikai költségeket kellett kifizetniük. A cukorrépára vonatkozó szerződés saját hozzájárulással jött létre, a gazdálkodókat nem kényszerítették megállapodás aláírására. Ahogyan Becsek László úr helyesen megjegyezte, ez a választás azért történhetett meg, mert a botfalusi cukorgyárban "nem láttak semmilyen garanciát, nem fizették rendesen és méltányosan a költségeket".
Ahogy sokan beismerték, az Agrana meg­jelenése a környéken jótékony versenyt/konkurenciát hozott létre a cukorrépával gazdálkodók számára, és az eredmények láthatóak is voltak: fizetés időben, magasabb ár stb. Csak sajnálni tudjuk, hogy Becsek Lász­ló úr – egy nagyon jó gazda – már nem termesztett cukorrépát ugyanakkora területen, mint az előző években; mégis re­méljük, hogy a botfalusi, ludasi vagy az Agrana cukorgyár meggyőzi, hogy újra növelje répatermelését. Mivel a legjobb érvek a számok, tájékoztatjuk a nyilvánosságot, hogy a Mező­gazdasági Minisztérium 2010-es statisztikai adatai szerint a Botfalu által leszerződött cukorrépa-terület 5500 hek­tár volt, sokkal nagyobb, mint az előző években, amikor kevesebb mint 3200 hektár biztosította számára a 18 406 tonna cukorkvótát, és többletet is (2007-ben 1000-rel haladta meg a kvótát, míg 2009-ben 2000 tonnával). Következésképpen a ter­mesz­tési területen nem az Agrana és a ludasi megjelenése vezetett a botfalusi gyár kvótájának nem teljesítéséhez és fizetésképtelenné válásához – az okok valószí­nűleg mélyebben keresendők, és valószínűleg sokkal nehezebben orvosolhatóak.
Végül pedig: az Agrana Románia Rt. újra kinyilvánítja elkötelezettségét a cu­kor­répa termesztésével és a romániai cukorgyártás támogatásával szemben. Nem ez az első alkalom – és sajnos, nem is az utol­só –, hogy kénytelenek vagyunk válaszolni a konkurencia alaptalan vádjaira. Viszont a szavak csak szavak maradnak, míg a tények beszélnek az Agrana Románia vállalatért; az idő majd megmutatja, kinek volt igaza.

Tisztelettel, Gabriela Petrea,
az Agrana Románia Rt. vezérigazgatója