Beszélgetés az új tanszék vezetőjével, dr. Veress EmőddelMagyar jogászképzés Kolozsváron

2011. május 28., szombat, Közélet

Fontos lépésre szánta el magát az intézményépítésben a Sapientia EMTE, jogi katedrát alapított Kolozsváron. A magyar nyelvű jogászképzés tulajdonképpen 1959 óta szünetel Erdélyben. A fél évszázados kimaradás sajátos helyzet elé állította a tanári kart, mely e feladat megoldásához látott. A 33 éves adjunktus, dr. Veress Emőd tanszékvezető rövid politikai szereplés után lépett tudományos pályára, fiatal kora ellenére több kötet és tanulmány szerzője, szerkesztője egy jogtudományi folyóiratnak, kivette részét a hazai jogásztársadalom megszervezéséből.

A kolozsvári Bocskai-ház, a Sapientia kolozsvári karának székhelye

Fél évezred – fél évszázad
– Az 1872-ben létrehozott kolozsvári magyar tudományegyetem négy karán a jogászok alkották a hallgatók zömét, az 1906–1907-es tanévben például a 2242 diákból 1647-en jogi tanulmányokat folytattak. 1919-et követően két évtized kimaradt, utána 19 kegyelmi év következett, majd a Babeş és a Bolyai erőszakos egyesítése kedvezőtlen fordulatot hozott. Az ön nemzedéke a rendszerváltás után egészen más helyzetben eszmélt magára. Az RMDSZ-nek annyit sikerült elérnie, hogy egy negyvenes keretszámot különítsenek el magyarok számára az állami felvételin, de többre nem futotta.
– Az 1959-es egyesítés után gyakorlatilag semmiféle önállósága, státusa nem volt a magyar jogászképzésnek. Néhány segédtárgy kivételével mindent románul adtak elő. Egyéb­ként az egykori Bolyai magyar professzorai részt vettek és kiemelkedő szerepet játszottak a román képzésben is. Hozzátenném, hogy az impériumváltás előtt a kolozsvári volt a második egyetemi szintű intézmény, a budapesti egyetem számos professzora innen került át a fővárosba. A kapcsolat hagyományos, s ez abban is megnyilvánul, hogy első egyetemközi megállapodásunkat pont az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karával kötöttük meg. Projektünk nem gyökértelen, és a haladó hagyományokat felvállaljuk. A gyökerek egyébként visszanyúlnak a Báthori István-féle 1581-es egyetemalapításig, van tehát egy legalább 430 éves, ha nem is folyamatos múlt, de előzmény.
– Az 1959-es tannyelvváltás után a magyar hallgatók száma fogyott, a nyolcvanas években ideológiainak beállított szűrők tulajdonképpen szinte teljesen kizárták a magyarokat e pályáról. Ezt ellensúlyozta valamelyest az említett 40-es felvételi keretszám. Elérkeztünk az ön indulásához. Magyar joghallgatók tanulnak mind a másik három intézményben?
– A jogászi hivatással foglalkozó személyek olyan tudás, információk birtokában vannak, amit sok szinten fel lehet használni, a gazdasági érdekérvényesítéstől a kisebbségi jogvédelemig. A 80-as években nem volt cél, hogy ilyen személyeket jelentős számban neveljen ki az állam. A rendszerváltás után fokozatosan változott a helyzet. Magamra térve: én 1998-ban a Dimitrie Cantemir-magánegyetem kolozsvári jogtudományi karán kezdtem, és a Bukaresti Egyetemen fejeztem be tanulmányaimat. Kolozsváron a Dimitrie Cantemir oktatói gárdáját akkor még a BBTE-ről nyugdíjba ment professzori kör alkotta, akik ma már nem aktívak, de akkor még oktattak. Ennek köszönhetően a színvonalra nem panaszkodhattunk. Úgy vélem, jól tettem, amikor úgy döntöttem, nem megyek külföldre. És miért kezdtem magánegyetemen? Akkor a felvételi jelentős mértékben az érettségire alapozódott, én a középiskolában lazábban kezeltem a tanulást, nálam később lett kedvező a "csillagállás", ahogy mondani szokás. Az egyetemen viszont már maximális komolysággal viszonyultam a pályához, első perctől annyira megkedveltem. Természetes folytatása volt a kitűnő eredménnyel végzett egyetemnek a mesteri és doktori képzés, a tudományos fokozat megszerzése. Ezt soha nem tekintettem nehézségnek, minden szakmai erőfeszítést szívesen vállaltam és vállalok.


Szűk keret vagy inkább kaloda?
– Oktatói pályáját a BBTE-n kezdte.
– Tanszékünk létrejötte többszereplős történet. Én is benne voltam ama kísérletekben, hogy a Babeş–Bolyain szélesítsük a magyar nyelvű képzés lehetőségeit. Arra törekedtünk, hogy a szaktárgyak egy része átkerüljön a magyar vagy kétnyelvű oktatásba. Ezt több nekifutás ellenére sem sikerült keresztülvinni, noha összegyetemi kísérletként merült fel, és az egyetem magyar vezetői emellett kiálltak, a jogi kari és a legfelső szintű ellenállás azonban több rendben meghiúsította. Áttörés azóta nem történt, és ez rövid, sőt, középtávon sem várható. A negyven hely megvan, de annak is egy része tandíjas. A nemzetközi közjog és az európai közjog kivételével az összes szaktárgy oktatása románul folyik. Annyi változás történt, hogy a pécsi egyetemmel beindult együttműködés révén lehetőség nyílt a magyar nyelvű mesteri képzésre európai magánjog szakon. Mivel az ellenállást leküzdenünk nem sikerült, úgy döntöttünk, ennek kereteit a Sapientia tudná megadni. Elképzelésünk találkozott az intézményével, a feltételek beértek, s ebben a nyolcvanas évek hiátusa is szerepet játszott. Meg kellett várni, amíg felnőnek azok, akik a rendszerváltás után magyarként ismét jogot végezhettek. Össze kellett állnia egy fiatal oktatói csapatnak, mely publikált, nemzetközi konferenciákon vett részt. A tudományos alap, melyre építkezni lehet, mostanra alakult ki. Tíz évvel ezelőtt nem ment volna.


Kétnyelvű képzés
– Nem volt egyszerű, de végül engedélyeztettük a Sapientián a jogászképzést, azzal a specifikummal, hogy ez kétnyelvű lesz. Sok vita folyt, de be tudtuk bizonyítani, hogy precízen megtervezett kétnyelvűségről van szó, melynek a végeredménye az, hogy a hallgató mindkét szaknyelvet egyformán jól birtokolja. Hogyan érhető ez el? Pszichológiai közhely, hogy az oktatásnak akkor legnagyobb a hatékonysága, ha anyanyelven folyik. A romániai munkaerőpiacon elhelyezkedni kívánó jogásznak mindenképpen jól kell beszélnie a román szaknyelvet is. Egyébiránt ez gazdasági és közigazgatási igény is, mert például 2001 óta a törvény elég széles körben biztosítja az anyanyelv-használati jogokat a közigazgatásban – csakhogy nincs aki éljen vele, mert nincs még olyan tisztviselői réteg, mely ezt valóban felvállalja és fel tudja vállalni. Részletesen megvitattuk, minden egyes tárgy esetében külön döntöttünk arról, milyen nyelven célszerű oktatni. Összeállt a tanrend, melyben a tárgyak egy része román nyelven, a másik magyar nyelven hallgatható, mindenikhez kapcsolódik egy román–magyar vagy magyar–román szakterminológiai kiegészítő képzés. Ez sok szempontból pluszmunka, de most, hogy beindult, rájöttünk, nem is annyira egyedi megoldás. Elvileg sem tartottuk célszerűnek, hogy a Bolyai mintájára csak magyar legyen a tannyelvünk, mi több, igyekszünk angol nyelvű tárgyat is bevezetni, a munkaerőpiac ugyanis ma már az egész unió, s aki nemzetközi pályára szeretne lépni akár gazdasági, akár EU-s intézmények vonalán, annak angolul is tudnia kell érvényesülni. Erre a legtöbb egyetemen nincs stratégia, de például a temesvári egyetemen alakítottak ki olyan nyelvtanári csoportokat, melyek jogi végzettséggel is rendelkeznek, le tudják adni a szaknyelvet magas szinten. Tervez­zük, hogy angolul hallgatható tárgyaink is lesznek, jövőre az Amerikai Egyesült Államokból várunk vendégprofesszort.


Kikkel és hogyan?
– Kikből áll a tanári kar?
– Dominánsan fiatalokból, bár vannak idősebbek is. A jogászképzés fő akadálya az volt, hogy bizonyos ágazatokban hiányoztak a szakemberek, új gárdát kellett kinevelni. Ez most is folyik, némely kollégákat ráállítottunk egy-egy pályára, hogy pótoljuk a hiányokat. Meghívtunk román kollégákat is, velük is hosszú távon kívánunk együttműködni, hiszen sok román nyelvű tárgyunk van. A BBTE-vel a viszony nem rossz, de alappolitikája az, hogy nem engedi oktatóit másutt tanítani. Ez alól a Sapientia egy ideig kivétel volt, az egyezséget azonban nem hosszabbították meg. Folyóiratunkat, mely 2003 óta megjelenik – réteglapnál komoly teljesítmény –, most az új kar specifikumának megfelelően át fogjuk alakítani, két nyelven fog dolgozatokat közölni, és új formátumban jelenik meg. Hogy az engedélyt megkaphassuk, a teljes négyéves képzési ciklus minden egyes tárgyára meg kellett neveznünk, kik fognak előadni és szemináriumokat vezetni. Az első éven oktatók közül említem: a polgári jogot Lupán Ernő és Sztranyicki Szilárd tanítja, római jogra egy nagyon tehetséges magyarországi fiatal szakembert, Nótári Tamást hívtuk meg, általános jogelméletet és alkotmányjogot Varga Attila, a közigazgatási jog első részét én tanítom, a nemzetközi közjogot magyarországi tanszékvezető egyetemi docens, Pákozdi Csaba adja elő.
– Két ilyen nagy múltú jogászkultúra metszéspontján létezni nagy előnyökkel járhat.
– Szeretnénk, ha a mi képzésünk nemcsak nyelvi többletet nyújtana, hanem a nyugat-európai példákat követve sokkal modernebb, gyakorlatorientáltabb és hallgatóközpontúbb is lenne annál, mint ahogy az jelenleg Romániában folyik. Az előny nyilvánvaló. Én, amikor akármilyen külföldi szakirodalmat olvasok, minél többet tudok az illető szakterület német, francia vagy magyar szabályozásáról, annál mélyebben értem a romániai jogszabályokat. Nem beszélve arról, a román és a magyar is hivatalos nyelve az EU-nak, ráadásul az integrációs folyamatoknak köszönhetően a jog egyre jelentősebb része közös, fontos területek összeurópai szabályozásnak vannak alávetve. Külön érv egy ilyen képzés indokoltsága mellett.
– Marad a 15 plusz 25 hely?
– Hosszú távra eldöntöttük, nem tömegképzésre törekszünk, és a negyvenfős keretet nem kívánjuk növelni. Magasabb szintű oktatást szeretnénk, komoly tudományos kutatási háttérrel. Egészen más a nagy állami és magánegyetem, ahol több száz a hallgatói létszám egy-egy évfolyamon, és teljesen személytelen oktatás folyik. Nálunk hallgatóközpontú kurzus lesz, ahol a tanár és hallgató kapcsolata órán kívül is szoros, a tanár figyelemmel kíséri a hallgató fejlődését, és támogatja azt. A tandíjas és tandíjmentes helyek aránya persze változhat, előbbiek javára például. Tandíjunk egyébként a lehető legkisebb. Stra­tégiai célunk, hogy olyan pályák számára készítsünk fel hallgatókat, melyeken a magyarság alulképviselt: alapvetően az ügyészi és bírói pályáról van szó. Külön hangsúlyt helyezünk az említett kettőre, illetve a negyedéveseknek majd speciális felvételi felkészítőt is bevezetünk, mert az ügyészi vagy bírói pályára lépéshez egyetem utáni tanulmányokat is kell folytatni. A tehetséges hallgatók esélyeit javítanunk kell hát. A két pálya megbecsültsége anyagi szempontból is elfogadható, messze kiemelkedik a költségvetési állások közül. Az igazságszolgáltatás reformja jól felkészült, modern gondolkodású bírók és ügyészek nélkül lehetetlen. Miként a közigazgatást sem szabad elhanyagolnunk.
– Nem is beszélve a magyarul is értő jogi szakemberekről. No de a kolozsvári helyzet ismeretében: a négy jogi karon a sok száz román mellett vajon hány magyar hallgató tanul évfolyamonként?
– Becslésem szerint olyan 90–100 hallgató egy évfolyamon. Továbblépni az említett pályákra további kétévi képzés után lehet, felvételizni kell a bukaresti külön intézetbe, melynek nem feltétele a mesteri fokozat elvégzése. A verseny nagy, magyarok kevesen jelentkeztek eddig, bár van példa arra, hogy elsőnek jutott be egy magyar honfitársunk. Egyelőre a mélypontról kellene kiemelkednünk, évente legalább négy-öt embert erre a pályára állítanunk. Hallgatóink különben az alapképzés mellett három opcionális tárgyi csomagból választhatnak majd, ezek egyike erőteljes gazdasági szakirányt képvisel, a második közigazgatási, a harmadik pedig emberi jogi, kisebbségjogi, nemzetközi jogi többletképzést nyújt. A hallgató tehát leendő karrierjét előkészítheti már az egyetemen a választható tárgyak segítségével, ha azokat mindenki saját céljai szerint állítja össze.

Lejegyezte: B. Kovács András

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint milyen lesz a járvány negyedik hulláma?







eredmények
szavazatok száma 1028
szavazógép
2011-05-28: Kultúra - Bogdán László:

Othello és hőn szeretett Desdemonája (Széljegyzetek az M Stúdió előadásához)

Az M Stúdió fizikai színházzal merészen kísérletező társulatának nem ez az első találkozása Shakespeare nagy műveivel. A stúdió megálmodója és létrehozója, Uray Péter már színpadra állított az elmúlt években egy elbűvölő Rómeó és Júlia s egy izgalmas és meghökkentő Hamlet előadást. Ennek a harmadik kísérletnek ő már csak (csak?!) koreográfusa, a rendező és szövegkönyvíró Mihai Măniuţiu kolozsvári rendező (és író), aki egyáltalán nem titkolja, hogy afféle popcorn-Othellót szeretne színre vinni, "William Shakespeare műve nyomán" és árulkodó műfaji meghatározása is: "tragikomédia krízis idejére"...
2011-05-28: Gazdaság - :

A keletieknek bármi jó?

Egy szlovákiai vizsgálat szerint némely nagy cégek – az eltérő ízlésvilágra és igényekre hivatkozva – gyakran silányabb termékeket dobnak piacra régiónkban, mint Nyugat-Európában. A gyártók ezt, természetesen, vitatják, megoldást talán Brüsszel hozhat.