Másfél napos településünnepet tartottak a hét végén Bikfalván, a hetedik alkalommal megszervezett falunapon Alsótold küldöttsége napórát ajándékozott a kúriák falujának.
A falunapokon kulturális és szórakoztató, illetve sportprogramokat szerveztek minden korosztálynak, a romákat is igyekeztek bevonni, külön műsort biztosítva nekik. A legnagyobb nyüzsgés az iskolaudvaron volt, ott nem csak színpad várta a fellépőket, zenészeket, hanem kézdiszentlélekiek kínálták a kürtőskalácsot, illetve szentivánlaborfalviak csapolták a sört, s főztek mellé babgulyást.
A tegnap délelőtti nyitányt uzoni hagyományőrző huszárok, mazsorettek és az Atlantisz zenekar tette ünnepélyessé, a vendégeket köszöntő polgármesterek – Ráduly István Uzon község és Klátyik András Alsótold nevében szólt – a magyarság számára fontos közösségi együttlétre, az összetartozás szükségességére villantottak rá. A testvértelepülés küldöttségének egyik tagja, György Zsolt állatorvos Alsótoldtól Bikfalváig kerékpárral három nap alatt tette meg a 735 kilométeres utat, ez "nosztalgiaút" volt számára. Klátyik András azt is elmondta, egy napórát (Szalai Zoltán alsótoldi díszkovács munkája) hoztak ajándékba a bikfalviaknak, ezt ideiglenesen a tűzoltószertár előtt fel is szerelték, ezentúl e szerkezet mutatja majd, mennyi az idő Bikfalván.
S míg az iskolakertben egymást keresték szavaikkal a jelenlévők, az alsótoldiak megmutatták a napórát, majd a két polgármester felköszöntötte Bikfalva egyik legidősebb lakóját, az idén nyolcvannyolc esztendős, tizenkilenc éve özvegyasszony Serester Katalint, akinek hosszú életében a munka volt a legszebb. Aztán megnyitották a kultúrotthonban a falu naiv festőjének, Pál Jánosnak a kiállítását, őt egyszerűen csak Jánoska néven ismerik, s immár hagyomány, hogy évente bemutatja legújabb munkáit. Jánoska "bájos", erős színvilágú, precíz vonalvezetésű tájképei mellett verseket is ír, zenét szerez, s arról álmodik, negyven képét egyszer talán kiállíthatja Sepsiszentgyörgyön is. Írni még nem tudott, meséli, de már rajzolt, s szerinte a lehetséges legszebb dolog, ha az ember alkothat...
Eközben az uzoni huszárok egy sör mellett beszélgetnek, kapitányuk, a családjában több huszár felmenővel rendelkező Bodoki Béla vallja, a huszárkodás benne van vérükben, enélkül nem is tudnának élni, ezt, ha egyszer valaki megszerette, abbahagyni már nem tudja. A nála fiatalabb, hangzatos nevű Hunyadi János Mátyás – aki civilben Szentgyörgyön pincér – is ezzel a szenvedéllyel született, s azt sem szégyelli, hogy hatévesen kecskén tanult "lovagolni", aztán szamáron, s csak később folytatta lovon. A huszárok elvonulnak, Hunyadi János Mátyás fehér, e kornak megfelelő, menő öltözékre, fekete kalapra s napszemüvegre cseréli a mundért, az asztaloknál ülő bikfalviak, máshonnét érkezők pedig csak mondanak, csak viccelődnek, talán több percet, órát fordítva egymásra, mint szokványos hétköznapokon...
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
