PeriszkópPolgártársak!

2007. október 22., hétfő, Sport

Egy sportág, egy stadion, két verseny — a III. Péter László Kupa és a sokadik Vakok és gyengén látók országos bajnoksága, mindkettő atlétikában, mindkettő a sepsiszentgyörgyi városi stadionban. Egy sportág, egy stadion... De nem csak ezek voltak a két verseny közös nevezői. Ott voltam mindkét rendezvény első sepsiszentgyörgyi versenyén, mindkettő népes mezőnnyel rajtolt, mindkettőn abban reménykedtek a szakemberek, hogy a kezdet nehézségeit leküzdve, a felfelé ívelő pályára lép versenyük.

A várt fellendülés nem következett be. Ellenkezőleg, zsugorodott mezőnyük, mindkettőt egyféle érdektelenség vette körül — a Péter László Kupa megyei szakaszára például nem ,,tette tiszteletét" egy sor nagy iskola, az úgymond erdélyi döntőn csak hat város képviseltette magát, pedig nekik találták ki ezt a versenyt (!) —, nincs meg az a motiváltság, mely először legyőzze a testnevelő tanárok kényelmét, felületességét, s visszaállítsa hivatástudatát, hogy aztán elősegítse a fejlődést... A vakok és gyengén látók versenyén nem is rejtették véka alá az edzők, vezetők, hogy bizony azt a kevés pénzalapot is, amelyet eddig kiutaltak számukra, állandóan nyirbálják. Míg más országokban hatalmas lendület jellemzi a vakok sportéletét — jellemezheti is, hiszen például a szomszédos Magyarországon 860 millió forintot fordítanak a fogyatékosok sportjának támogatására — szerk. megjegyzés —, gyakori hazai versenyeken, nemzetközi vetélkedőkön vesznek részt, itt, nálunk az egyetlen országos bajnokságra is csak csonka mezőny jön össze. Mitől fejlődjenek a mieink, az évi egy versenytől?

A hallottak elgondolkoztattak, miközben néztem a versenyzők minden mozdulatát, minden igyekezetét versenyszámról versenyszámra. Lenyűgözött a hozzáállásuk, a küzdeni akarásuk. A hétköznapok versenyein egy-egy gyengébbre sikeredett dobás után a versenyző kilép a dobókörből, vagy átlépi a vonalat, hogy érvénytelenítse dobását, mintha szégyellené teljesítményét. Itt, a vakok és gyengén látók versenyén ilyen nincs. Itt ismeretlen a szégyenkezés fogalma, itt mindenki keményen megküzd minden egyes centiméterért. A vak nem látja, ellenfele súlygolyója, gerelye, diszkosza meddig szállt, itt csak a bíró hangját hallja, aki dobásának nagyságát számokkal nyugtázza. A következő dobásával tehát ezt a teljesítményét kell túlszárnyalnia. Tehát mindenekelőtt önmagát kell felülmúlnia, s a távolságot, a futópályán pedig az időt kell legyőznie. Ha siker koronázta kísérletét, egy pillanatra mosoly suhan át az arcán, aztán hamar átvált a rezzenésmentes, kisimult arcra, jelezve, hogy koncentrál, a következő dobásra összpontosít. S ha az még sem sikerül, nem szitkozódik, nem csapkodja sötét szemüvegét a földhöz, csendben félrevonul, s mintha azt akarná mondani: nyugi, nyugi, meglásd, a következő jobban sikerül... Fantasztikus világ tárul a kíváncsi elé egy-egy ilyen versenyen. Szemléltetni kellene. Nem a technikát, hanem a hozzáállást, a küzdeni akarást, küzdeni tudást... S ha arra gondolok, hogy az anyagi megszorításokkal ezek előtt az emberek előtt akarják szűkíteni a számukra amúgy is nagyon behatárolt világot, jön, hogy felordítsak: Polgártársak, hát elfogyott az emberségetek, kihalt belőletek minden jóérzés, nemes tettre való hajlam?! Hagyjátok élni, sportolni, játszani, örülni ezeket az embereket!

Hozzászólások
Szavazás
Ön készül nyaralni idén?








eredmények
szavazatok száma 1815
szavazógép
2007-10-22: Sport - x:

Peking téged vár (Országos olimpiatörténeti szellemi vetélkedő, VII. forduló)

1. Kiről szól a Szenvedésbe ágyazott gyönyörűség című könyv?
Válasz:____________________
2007-10-22: Sport - Áros Károly:

Váltakozó sikerrel (Kézilabda)

A Kós Károly Iskolaközpont-ISK rendezésében lebonyolított második teremtornán — junior II-es fiúk — felemás sikerrel szerepeltek csapataink, a Madison Travel és a Kós Károly Iskolaközpont-ISK.