Hamar a redős spalettákon
Úgy kúszik át akár a mákony
Hogy ott egy rést még megtaláljon
A bent éber szomorúságon
S betöltsék éjsötét fellegek
A kék eget a szemhatáron


És belül egy virágnak csokra
Bámul rád sűrűn illatozva
Néz rád halkan és szánakozva
A sűrű semminek a bokra
S mint egy kert közepén a világ
Felbomlik minden illatokra


Még hiányát is elengedni
Szálljon csak menjen hát a semmi
Elűzni mindent elfelezni
Csak lengni csak lebegni lengni
Erős szárnyakat suhogtatva
Az ég alatt akár a semmi


És az ég már sokkalta kékebb
És a kék is még sokkal kékebb
Udvarközépre hát a széket
Hogy a hajnali hűs enyészet
Simítsa hűtse mint a harmat
Pórusaidat az egészet


És reggel még és délelőtt lesz
S a délelőttből újra dél lesz
És délután és újra éj lesz
Világosság s megint sötét lesz
Nyitod és nyílik az az ablak
Magadra nyitod és felébredsz


Minek kérdezni percet s órát
Mikor a másvilágra szólsz át
Delejes szürke fénnyel szór rád
Furcsa színeket maszatol rád
A reggel – szikrái már körötted
Pattognak szöknek mint a szolgák


Mi se tudjuk és ott se tudják
Fának virágnak zsenge titkát
A dolgoknak velejét nyitját
Semminek fonákját túlját
Dehogy kérdeznek dehogy felelnek
Húzzuk mi is mert ők is húzzák


Bírjuk mi is ha ők is bírják