Vannak közöttük tisztviselők, de körülbelül hétezer rendőr is. Ők egyik napról a másikra kerülnek az utcára, növelve a munkanélküliek amúgy sem alacsony számát. A rendőr szakszervezetek az elbocsátások ellen tiltakozva egyéb panaszaikat is felemlegetik, az arcpirítóan alacsony fizetéseket (az unióban a román rendőrök bére a legalacsonyabb), a megalázó munkakörülményeket. Nincs, példának okáért, elég üzemanyag a szolgálati autókba, a rendőrségi járművek állapota is aggasztó, jobb utakon meg sem kísérelhetik a luxusautó-csodákban furikázó alvilági figurák üldözését. A rendőrségi autópark felújítására nincs pénz, de olyan uszodákra, amelyek egyáltalán nem használhatóak, és soha nem fognak úszkálni, lubickolni bennük a fürdőzők, van. Elég itt csak az elképesztő câmpinai uszoda példáját felemlegetni, ebbe eurómilliókat öltek, mégis elbaltáztak valamit a tervezők, és nem fogják átadni valószínűleg soha.
De olyan országban – Abszurdisztán –, ahol egy leromlott mozdonyt faággal javítanak meg, miről beszéljünk? Például értekezhetnénk a közbiztonságról. Vannak az országnak olyan részei, bukaresti külvárosok, a főváros melletti cigány falvak, a nagyobb városok negyedei – a sort hosszan folytathatnánk –, ahol fényes nappal is rejt némi kockázatot magában, ha egy védtelen ember kimegy az utcára, nemhogy éjszaka. A rendőrségi állomány csökkentésével, a rendőrök elbizonytalanításával nemhogy javulni, egyenesen romlani fog az amúgy sem megnyugtató közbiztonság.
Hogy ez miért történik pontosan így, sejthető. Ősszel, amikor először tüntettek a hekusok s a nyugdíjaikat veszélyben látó nyugalmazott katonatisztek a Cotroceni-palota előtt, és az államfőt szidalmazták, Traian Băsescu megsértődött, azonnal le is mondott a rendőri biztosításról, testőrcsapataira hagyatkozva, most pedig, kedves, szép szokása szerint – bosszút áll. Hogy a közbiztonsággal mi lesz, nem érdekli.