Félreértés ne essék: csak én voltam meztelen. És az alpolgármester asszony közelemben sem. Igaz, egy nappal korábban szobára vitt, amennyiben együtt jártuk végig a Bodok Szálló kívülről ugyanvalóst lerobbant, viszont belülről a felújítás eléggé előrehaladott állapotában leledző romjait. De ez egy másik történet.
Szóval ő a vasútállomáson. Én fél lábbal a fürdőben. De cseng a telefon. Persze, kötelessége az újságírónak válaszolnia. Főként, ha hivatalosság zargatja. Mert a balga firkász mindig abban reménykedik, jó fülest kap az elöljárótól. Például azt, hogy épp most írta alá az államfő a Székelyföld autonómiáját szentesítő elnöki rendeletet. No persze! De azért álmodni lehet. Az alpolgármester asszony tehát a vasútállomáson. Hogy honnan nekünk az az információnk, miszerint ma este (újságmegjelenéshez igazítva: tegnap este) a Csíksomlyó expressz zarándokvonat idén csak menet áll meg Sepsiszentgyörgyön fél kilenc körül. Merthogy ő sebtében megszervezte a fogadást, fúvósok fújják lélekből, jó szentgyörgyi magyarok népes hada integetne szívből – de nincs kinek. Az állomáson nem tudnak zarándokvonat érkezéséről, csak majd valamikor késő este érkezne Budapestről járat, közben befutott egy bukaresti szerelvény, utasai felettébb csodálkoznak a fogadtatáson, s a jó nép már kissé ideges. Félkézből válaszolni képtelen vagyok, meg meztelenségem is zavar kissé, de hagyom a zuhanyozást (az öltözést is), telefonálok. Kis időbe telik, míg a híroldalt szerkesztő kolléganőtől megtudom: magyarországi forrásból származik az információ, pontosan ő sem emlékszik, kitől, néhány napja érkezett a szerkesztőség elektronikus postaládájába. Továbbra is meztelenül hívom az alpolgármester asszonyt, hogy a hír rendben, nem jereváni tudósítást közöltünk – de akkorra már ő is témában. Jön a zarándokvonat, csakhogy hetvenöt perces késéssel érkezett be az országba, erre mondhatták a vasútállomás tudakozójában, hogy majd valamikor késő este. Közben a fogadtatására kiment jó magyarok szállingóznak elfelé, köményes tartja bennük a lelket (rájuk is fér a csendesen, ám annál kitartóbban csordogáló esőben), a fúvósok viszont kitartanak, húzzák lélekmelegítő nélkül is.
Így történt, hogy tegnap este mégis akadt fogadóközönsége a szentgyörgyi állomáson a csíksomlyói zarándokvonatnak. Ha nem is túl számos, de annál lelkesebb.