Idén tizedik alkalommal gyűlhettek össze a filmkedvelők Kolozsváron, hogy az immár A-kategóriás filmfesztivállá előléptetett Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon bepótolhassák mindazokat a zenés-filmes élményeket, melyekre nem adódott lehetőség az év során. A fesztivál igazgatója (Tudor Giurgiu) és művészeti igazgatója (Mihai Chirilov) idén is kitett magáért, Románia legszínvonalasabb filmfesztiválja bizonyára ez alkalommal sem okozott csalódást senkinek – sőt, egyre jobb lesz.
Kolozsvárnak a TIFF olyan, mint üdítő habfürdő: egy évben egyszer, tíz napon keresztül a város (és nem túlzok, ha azt mondom, hogy az ország) teljes lakosságát próbálják megszólítani a fesztivál köré felépített rendezvényekkel, meghívott sztárvendégekkel, változatos koncertsorozatokkal, szakmai beszélgetésekkel – ha a filmvetítések nem bizonyulnának elegendőnek valaki számára. Márpedig filmben az idén sem volt hiány: a versenybe nevezettek mellett (a fődíjat az argentin-spanyol Miguel Cohen Sin retorno című alkotása kapta) a világ minden tájáról láthattunk komoly elszántságot és erősebb idegeket igénylő, extrémebb alkotásokat a Határok nélkül és az Árnyak szekciókban, de a szervezők a való világ gondjairól sem feledkeztek meg, így dokumentumfilmekben sem volt hiány, és számos olyan filmet is bemutattak, mely a kallódó ifjúság problémáit helyezte a középpontba. A fesztivál idén három ország filmművészetére fókuszált, így Belgium, Norvégia és Portugália filmes termésének javával az abszolút kezdők is megismerkedhettek. Ezenkívül természetesen megtartották a már hagyományossá vált, román és magyar filmek napját is, melyre számos filmkészítő is elkísérte alkotását, így a közönség legtöbbször arcokat is kapcsolhatott a vásznon látottakhoz, legyen az román színészlegenda vagy egy ígéretes, fiatal erdélyi filmrendező.
A szervezők arra is törekedtek, hogy a vetítések helyszíneit ne csupán a mozitermek hűvösére korlátozzák, így a főtéren is felállítottak egy hatalmas vásznat, mely minden este várta a szabadtéri mozira vágyókat. A vetítések idejére a központot teljesen lezárták, így az úttest közepén is bátran lehetett garázdálkodni, míg a türelmesebbek a székeken ülve követték az eseményeket. Kolozsvár egyik félreeső és legsűrűbben lakott negyedébe, a Monostorba is rögtönöztek egy ingyenes vetítési helyszínt, ahová leginkább a környék lakói jártak ki szorgosan minden este. A hálás tekintetekből könnyűszerrel ki lehetett olvasni, ezeknek az embereknek nem mindennap adatik meg, hogy csupán egy karnyújtásnyira (háztömbnyire) találják magukat a legigényesebb filmkultúrától.
A fesztivál sztármeghívottakban sem szűkölködött, a legkiemelkedőbb jelenség mégis a jelenleg Amerikában élő színésznő, Jacqueline Bisset volt. A korábbi dívameghívottakkal (Catherine Deneuve, Claudia Cardinale) ellentétben Bisset egyáltalán nem bizonyult nagyképűnek, és a lehető legtermészetesebb módon közeledett a közönséghez, bárki több alkalommal is elmerülhetett a 66 éves hölgy angyali szépségében. A románokat George Motoi színművész és Lucian Pintilie filmrendező képviselte, akik a díjkiosztó gálán vehették át jól megérdemelt életműdíjukat.
A TIFF most egy újabb évre hibernálja magát, hogy a következő, 11. kiadáson megújult erővel, még színesebb programmal és még több meglepetéssel és újdonsággal várhassa az addigra túlzottan is kipihent és mozgóképre éhes filmfalókat.
Csoma Emőke
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
