Băsescu államfő lelki alkatáról mostanság egyre több szó esik. Összeférhetetlenségét is sokan emlegetik, az országban már nincs társadalmi csoport, amelyiket ne bírált volna, sok esetben alaptalanul, szarkasztikusan és élesen.
Ráadásul az ellenzékkel is úgy bánik, bizarr, de ide illő túlzással, mint a kutyájával – legutóbb a két ellenzéki pártvezért, Crin Antonescut és Victor Pontát oktatta ki, eléggé érdes hangnemben –, majd az Európában példátlanul elfogult bírói kar korrupciós elfogultságait emlegette: semmi nem ártott ennyit az elmúlt 21 évben Romániának, mint a bíróságok minősíthetetlenül elfogult ténykedése.
Majd az RMDSZ következett, mivel nem ugrottak azonnal Băsescu ötletére, s nem szavazták meg lelkesen az ország területi újrafelosztását. Előzőleg belekötött Mihály királyba is, akit az oroszok lakájának nevezett, s árulással vádolt. Antonescu marsall ténykedéseiről nem ejtett szót – hajaj, az éber, mindenre figyelő zsidó világszervezetek –, a román hadsereg transznisztriai és odesszai cselekedeteiről, amelyek kimerítik a népirtás fogalmát, mélyen hallgatott. Annyit azonban nemes őszinteséggel – amely időnként populista és demagóg szónoklatai közepette óhatatlanul is elfogja az elnököt – mégiscsak megjegyzett, hogy a háborús bűnösként kivégzett nemzetvezető helyett ő is kiadta volna a román történelemben elhíresült parancsot: Keljetek át a Pruton!...
Miközben itthon a politikusok és a történészek Mihály király elleni kirohanását vitatták, azzal vádolva, hogy felesleges volt, és a király politikájának újraértékelése nem is felel meg a valóságnak, addig Oroszországban a Prutra való célzás és Antonescu marsall idézése verte ki a biztosítékot. Az orosz külügyminisztérium jegyzékben tiltakozott, azzal vádolva a román elnököt, hogy újra Moldova visszaszerzése foglalkoztatja. Egy bizonyos: ez a felesleges és nyegle kirohanás nem tett kifejezetten jót a teljesen elhidegült, lefagyott román–orosz kapcsolatoknak. (Nézzük majd meg a legközelebbi tárgyalásokon a Romániának eladott orosz gáz árának emelkedését, s láthatjuk, az első célt Traian Băsescu máris elérte, noha legkevésbé ezt akarta volna...) S bárki bármit is mond, nem tett jót ez a szabadon és boldogan elharsogott Antonescu-idézet a moldovai–román kapcsolatoknak sem...
Az egyik politikai elemző elkeseredetten jelentette ki, nem elég, hogy Romániának nincs külpolitikája, az elnök állandó fecsegései is folyton felesleges zavarokat okoznak a nemzetközi kapcsolatokban, gondoljunk Berlusconival, majd Sarkozyvel való elhíresült jeleneteire. S valamit tenni kell, mivelhogy lenni kell! A megoldás már látszik, csakhogy a választásokig még sok víz lefolyik a Pruton, amely folyón román katona az elkövetkezőkben aligha kelhet át...
