A felfedezés a víz alatti akusztikus vizsgálati módszer, a visszhangszondázás segítségével szü­letett. A csoport Ross Hartley, a Cambridge-i Egyetem kutatójával az élén az Orkney- és a Shetland-szigetektől nyugatra, a tengerfenék alatt két kilométerre fedezte fel a tízezer négyzetkilométeres kontinenst. A földrészen nyolc nagy "folyót" találtak, a mélytengeri fúrásokkal vett mintákban pedig pollenmaradványokra leltek, ami a "földfelszíni" élet bizonyítéka – olvasható a LiveScience (http://www.livescience.com) tudományos hírportálon. A polleneket tartalmazó üledékréteg alatt és felett viszont a tengeri élővilágra utaló nyomokat fedeztek fel. Ebből arra lehet következtetni, hogy egykor a kontinens kiemelkedett a tengerből, majd újból a mélybe süllyedt. Mindez földtörténeti léptékkel számolva igen rövid időszak, mindössze 2,5 millió év leforgása alatt zajlott le.
Nicky White geológus, a Cambridge-i Egye­tem vezető kutatója szerint a történteket a magas hőmérsékletű áramlások, az úgynevezett plume (köpenyáramlás, köpenycsóva) jelensége magya­rázza. A plume-ok a földmag és a földköpeny ha­tárától indulnak, az ott kialakuló éles és jelentős hőmérséklet-különbség hatására felfelé ára­mol­va kürtő, illetve gomba alakot öltenek, fokozatosan terjednek felfelé, majd a felső köpenyen áthatolva a litoszférába (a Föld szilárd kérge, kő­zetöv) is benyomulnak. A plume-ok okozzák a nagy földi litoszféralemezek szétszakadását és el­moz­dulását, illetve a nagy mélységű, köpeny ere­detű vulkanizmus megjelenését. Így keletkeznek a hatalmas óceáni és kontinentális bazaltplatók, illetve sok száz kilométeres vulkáni szigetláncok. Mivel hasonló jelenségek bolygónkon másutt is lejátszódhattak, számtalan elsüllyedt földrészt rejthet az óceánok mélye.