Sokszor rácsodálkozunk, hogy a kisgyerek milyen jól eljátszadozik egy üres dobozzal, egy pálcával, egy fenyőtobozzal, pár kaviccsal, de hamar ráun az önműködő játékaira.
A dobozból ugyanis lehet autó, vonat, ház, egy fenyőtoboz átlényegül rakétává, díszfenyővé, a kavicsok katonák, mert a képzeletnek semmi sem szab határt. Miközben alkot, teremtő erői mozgásba hozzák a világot, lelkesedésében újrateremti a mindenséget.
Felnőtt korra sajnos a legtöbb ember megfeledkezik a maga vele született teremtő erejéről, és elmerül a mindennapos munka rutinjában. Minél hosszabb ideje tölt be egy adott munkakört, annál kevésbé talál kihívást benne, főleg ha nem is kedveli igazán a munkáját, csak a megélhetés kényszeríti e helyzetbe. Ez az állapot fokozatos elfásuláshoz vezet, ami tehetetlenségbe taszítja az embert. A bűvös kör a magánélettel zárul, és lassan már életfelfogássá szilárdul.
Az ilyen mentsvárban meghúzódó ember biztonságban érzi magát, és bástyákat is épít. Ilyenek az érdeklődő kérdésre gyakran érkező válaszok, mint: csak a gyerekekért élünk, még egy kicsit segítsünk bár az unokákon, mert nekünk már minden mindegy...
Ezek a szülővé, nagyszülővé vált felnőttek lelki értelemben virtuális életet élnek – bár ezt nem veszik észre –, tulajdonképpen a fiatalabb generáció cselekedetei, kapcsolatai, tervei, érzései töltik be az érdeklődési szférájukat, ezzel helyettesítik a maguk sivár életét.
Az örömtelenség állapota annyira beissza magát zsigereikbe, hogy negatívan reagálnak minden változtatási kísérletre, amit a fiatalabbak megpróbálnak belopni az életükbe. Jellegzetes reakciójuk minden "mentési" kísérletre az önsajnálattal párosuló hárítás: a pénztelenség az oka mindennek; mi már öregek vagyunk; nincs időnk élni sem... és még lehetne sorolni az érveket.
Ilyenkor lenne jó visszaemlékezni a gyerekkor apró örömeire, a semmiből mindent teremtés erejére, és örülni minden segítő szándéknak. A gyerekkel együtt elmerülni pár percre a játék örömében, vagy felidézni valamikori kedvenc időtöltésünket, esetleg kipróbálni valami olyant, amihez eddig nem volt bátorságunk. Készíthetünk egy lakásdíszt, cserépben elférő sziklakertet, egy szobabútort, kis házat kartonból a gyereknek, egy különleges ételt, egy kis polcot a szerszámoknak... Az első lépés megtétele után (sőt, már a rákészüléskor is) elfog a jóleső izgalom, mely újra eszünkbe juttatja, hogy az élet egy nagy kaland.
Ettől a perctől kezdve már az alkotás öröme vezérel és ad új értelmet mindennapjainknak.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
