Ilyenkor, június-júliusban a szörnyülködés ideje érkezik el menetrendszerűen.
Előbb az érettségi viszontagságai, nem sokkal később pedig a pedagógusi versenyvizsgák érdemjegyei űznek diákot, szülőt és pillanatnyilag közvetlenül nem érintettet egyaránt magyarázatok és tanulságok keresésére. Mert senkit sem hagyhat hidegen mindaz, ami immár évek óta csúnya stigmaként telepedik a hazai oktatás ábrázatára.
Akárhogy is forgatjuk a dolgot, a két – vagy akár három, ha figyelembe vesszük az idén újra érvénybe léptetett, középiskolai folytatásra besoroló képességvizsgákat – vizsga nem vonatkoztatható el egymástól. És ha visszagombolyítjuk a történet fonalát, a tömeges érettségi bukások, a nem kizáró jellegű, de sok mindent meghatározó nyolcadikos bukdácsolások a pedagógusvizsgák egyre mélyebb kútjába zuhannak vissza.
Aki puszta számháborúnak nevezi a címzetes pedagógusi állásokért kiírt vizsgákon jelentkező, évek óta gyengülő színvonalról árulkodó statisztikákat, az nem csak magát és környezetét igyekszik becsapni, hanem önös érdekből kész áruba bocsátani a saját és egész generációk jövőjét. A számok ugyanis könyörtelen dolgok, s ha az érdemjegyek kialakulását befolyásolhatják is külső tényezők, a lényegen aligha változtatnak. Aki nem képes vagy nem akar felzárkózni azokhoz a követelményekhez, amelyeket egy-egy vizsga kapcsán szívesen neveznek életszerűtlennek az "áldozatok", az rossz pályára tévedt. Kétszeresen is rosszra, hiszen nem csak saját életét keseríti, de maradandó károkat okozhat azokban a fiatalokban, akiktől majd a saját életszínvonala megfelelő szinten tartását vagy magasabbra emelését reméli.
Ilyenkor mindig kéznél lévő magyarázat, hogy a jelenlegi pénzügyi motiváltság mellett pedagógusainktól nem is lehet többet elvárni. Csakhogy szülőként elhallgatva gyermekeink rémtörténeteit a suk-sükölő magyartanárról, az idegborzoló magyar-román keveréknyelven beszélő pedagógusról, a tudását átadni képtelen, ettől folyamatosan ingerült, tanítványait lépten-nyomon megalázó matektanárról, valahogy képtelenek vagyunk kizárólag béremelés kérdésévé tenni gyermekeink oktatását. Talán ismerős a vicc: tudsz úszni? Nem? És ha megfizetlek?
Egy évtizedeken át érinthetetlen, rossz tanügyi rendszer termését szemlélhetjük – immár a tanárok kategóriájában. Egy olyan rendszer produktumát, amelyből az arra alkalmatlan pedagógus csak akkor kerülhetett ki, ha alkoholizmusa már takargathatatlanná vált, vagy halmazati pedofíliát követett el. Ennek a rendszernek az alkotásai vagyunk mi, szülők is, akik ilyen-olyan útravalóval engedjük iskolába gyermekeinket, azzal az elvárással, hogy ott majd mindent helyretesznek. A változtatás nem csak elhatározás kérdése, de anélkül nem megy. Mint ahogy intézményi keret nélkül sem. Ezt hivatott biztosítani a jövő évtől életbe lépő új rendszer, amely az iskolák hatáskörébe utalja a pedagógusválasztást. Csodák nélküli gyógyulási folyamat következhet. Jövőre is találkozunk.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.