A napokban, Gyimes-völgyi családi házépítési teendőit megszakítva, vendégünk volt Halász Péter, aki a Magyar Művelődési Intézetnek évtizedek óta alapembere, és többek között egy nem túl vaskos kiadványt adott át, amely a Dunának, Oltnak egy a hangja, illetve A bartóki modell és a közművelődés című budapesti tudományos tanácskozás (2006. május 24.) szerkesztett anyagát tartalmazza.
A tanácskozás és a kiadvány írott anyaga azért is érdekel, mert Halász Péter, a szervező-szerkesztő köztudottan gyakorlatias beállítottságú, cselekedtető ember, fáradhatatlan szervező, aki a tárgyi és szellemi népi alkotásokat nem csak gyűjti és nem csupán rendszerezi, a tudományos kutatás górcsöve alá helyezi, hanem mindent elkövet, hogy ezek a szellemi ,,termékek" a mai köztudatba épüljenek, és a közművelődési gyakorlat ,,alapanyagát" képezzék.
A kiadvány bevezetőjét ugyancsak Halász Péter írta, amelynek vezérmotívuma az a hármastagolású bartóki gondolat (és gyakorlat), hogy Először gondosan össze kell gyűjteni, számba kell venni, főként pedig tökéletesen meg kell ismerni a folklór és a népművészet tárgyi és szellemi világát. Jórészt ennek alapján kerülhet sor egy-egy népművészeti tárgy, folklórjelenség alkotó jellegű, a mai igényeknek megfelelő átdolgozására, gondosan ügyelve arra, hogy elkerüljük a formalizmust, bizonyos elemek öncélú, funkciójukból kiragadott alkalmazását. A harmadik jelenség már nem reprodukció, nem átdolgozás, hanem létrejött szellemi vagy tárgyi alkotás formatisztasága, használhatósága és művészi értéke éppen olyan tökéletes, mint az évszázadok nemzedékei által tökéletesített néphagyomány. Vagyis — Bartók szavaival — ,,ugyanaz a levegő árad belőle", mint egy népi alkotásból.
Ezt a gondolatsort azért is emeltük ki, mert a globalizáció és egyebek miatt megbolydult világunkban, a mai ,,nájmódi" elszívó és a néphagyományt pusztító támadása közepette az évszázadok nemzedékei által tökéletesített néphagyomány eltűnőben, vagy olyan változásokon-változtatásokon megy át, amelyek teljes mértékben kiforgatják eredeti mivoltából. Legyen elegendő végigmenni az egykor népművészetéről Európa-szerte híres Korond főutcáján vagy a giccstermelésben hozzá felzárkózott Koronkán, s megdöbbentő látványban lesz részünk, a kínált portékának semmi köze a népművészethez, ennek a pokolian torz és undorító, azt kiszorító pótléka.
A kiadványban nyolc tanulmány található, köztük Andrásfalvy Bertalan volt művelődési miniszter Dunának, Oltnak... című nagyívű esszéje, de a honi dolgokra figyelve a füzetben olvashatjuk Haszmann Pál és Haszmann József A székely ember, ha valamit kézbe vesz, azt szépteremtés igényével teszi beszédes című dolgozatát is.
