A Küküllő menti borkultúrával Csá­vossy György Édes méreg című színművének sepsiszentgyörgyi bemutatóján ismerkedhettünk meg, aztán, érdekes módon, negyven év múltán a mesterrel versenyre kelő tanítványával, Seprődi Józseffel a gyimesvölgyi Borospatakán találkoztam, ahol a sepsiszentgyörgyiek ottani tánctáborában és a meghívott vendégkoszorú előtt sziporkázóan szellemes, zamatos és aromás beszéddel hipnotizálta hallgatóságát, olyannal, amivel a tizen- és valahányféle bora vetekedett. És idén az Óriás­pince-tetőn százak, azaz nagy tömegek ismerkedhettek meg a Kis-Küküllő menti Borlovag­rend képviselőivel és boraikkal.
Ez a találkozás azért is fontos, hogy észrevehessük: erdélyi borvidékeink a legkényesebb igényeket is kielégítő fajborokat kínálnak. Néhány üzletünkben örvendetes módon szaporodnak a hagyományos magyar borvidékeket jelző címkés, bennünket anyanyelvünkön is megszólító boros flaskók. Ebből a "felhozatalból" a Pincetetőn imponáló választék volt. Papp Sándor, szülőföldje borkultúrájára büszke nyugalmazott sepsiszentgyörgyi református lelkész volt a kalauzom a Borlo­vagrend képviselőihez. Aki boraikat megkóstolta, távozásuk után is büszke lehet erre a találkozóra, mert az általuk kínált mennyei nedű ízemlékét a viharos felhőszakadás sem tudta felvizezni.