Erzsébet Sepsiszentgyörgyön született 1966. november 9-én. Alig múlt tízéves, amikor frigyre lépett a kosárlabdával, melynek ábécéjét a Váncsa Albert irányította Iskolás Sportklub csapatában sajátította el, majd a Váncsa házaspár – Albert és Katalin – irányította együttesekben tökéletesítette tovább tudását. Nem volt nehéz, hiszen rendkívüli tehetséggel áldotta meg teremtője, s csak élnie kellett e tehetséggel, társítania hozzá azt a szorgalmat, azt a munkaszeretetet, melyre szerető, dolgos szülei nevelték. Mint az Iskolás Sportklub játékosa többször állt az országos bajnokságok dobogójára ezüst- és bronzérmekért. Még csak nyolcadikos volt, amikor tagja lett a B-osztályos Kárpátok csapatának, rá egy évre pedig az A-osztályban szerepelt az együttessel. Igazán nem rajta múlott, hogy a Kárpátoknak búcsúznia kellett a bajnokság végén. Erzsó az A-osztályban szerzett tapasztalatokat remekül kamatoztatta az 1982-es ifjúsági II-es bajnokság döntőjében, ahol végül is ezüstérmet szerzett az ISK, majd a következő esztendőben országos negyedik helyen zárt az ifjúsági I-es csapattal. Ifjúsági válogatott lett, s ezzel a válogatottal az olaszországi Európa-bajnokságon a 9. helyen végzett, a Balkán-bajnokságon ezüstérmet szerzett, majd bejárta fél Európát. Itt­hon, szülővárosában a Kereskedelem színeiben sikerült megszerezni az A-osztály előkelő hetedik helyét.
1987-ben férjhez ment Varga Tibor labdarúgóhoz, majd a rendszerváltást követő első évben családjával áttelepedett Ausztriába, ahol Réka leánya mellé megszülte Tibor fiát. A gyereknevelés mellett maradt ideje a kosárlabdára is, olyannyira, hogy Swanzgmunden együttesével feljutott az osztrák bajnokság felsőházába. Visszavonulása után ápolóként dolgozott.
Dolgozott, míg a sok-sok küzdelmet megvívott, fáradhatatlannak tűnő szíve váratlanul megszűnt dobogni. Vargáné Bernád Erzsébet a magában dédelgetett honvágyával búcsú nélkül távozott. Maga mögött hagyta emlékét, s mi ezt szívünkbe zártuk, hogy örökre megőrizzük. Erzsó, nyugodj békében.
Á. K.