Tripoli elfoglalása után a sajtóhírek hátborzongatóan apokaliptikus jelenetekről szólnak: a Kadhafi önkényuralmi rendszere ellen lázadó fegyveresek a líbiai fővárosban valóságos hullahegyekre találtak, a kórházakban összezsúfolt sebesültek az orvosok és az ápolószemélyzet menekülése után egészségügyi ellátás nélkül maradtak, s akikkel a pokoli körülmények nem végeztek, azokat a diktátorhoz hű fegyveresek halomra gyilkolták.
Az utcák és a kórházak bűzlenek az elhantolatlan tetemektől. A tragédia mértékét fokozza, hogy mintegy 57 000–60 000-re becsülik azoknak a számát, akiket a diktátor az utóbbi hónapokban titkos börtönökbe záratott vagy lemészároltatott.
Nem véletlen, hogy nekünk az ehhez hasonló rémtörténetek 1989 decemberét juttatják eszünkbe, főleg Temesvárt, ahol ugyancsak tömegmészárlásra került sor, majd a kórházakban és másutt meggyilkoltak tetemeit hűtőkocsikkal szállították Bukarestbe, ahol elégették őket, hamvaikat kanálisba öntötték. Temesváron is gyilkoltak kórházakba szállított magatehetetlen sebesülteket, és Bukarestben is százával tartóztatták le, kínozták meg és zárták börtönbe azokat, akiket a Kárpátok Géniusza és Elena elvtársnő ellenlábasainak véltek.
Ceauşescu és Kadhafi, amint ez köztudott, a szó szoros értelmében csókos barátok voltak. Romániában titkos terrorista-kiképzőközpontok léteztek, úgyhogy az 1989. decemberi puccs kidolgozói és kivitelezői sikerrel terjesztették a terroristákról a rémmeséket, hisz a pszichológiai háború "kellékei" potenciálisan adottak voltak.
A két diktátor és közvetlen környezetük között is kísértetiesen sok a hasonlóság. Mindketten világmegváltóknak képzelték magukat. Különutas politikájukkal "levették a lábukról" a nyugati országok vezető köreit is. Ceauşescu "elismertségének" mutatója lehet, hogy a svéd király lovas díszhintón kocsikáztatta Stockholm utcáin. A két zsarnok közötti különbség nagyjából a nőügyekre korlátozódott. A Géniusz prűd alkatú figura volt, s egyébként is Elena "akadémikus" árgus szemekkel őrködött a család erkölcsi feddhetetlensége fölött, ami alól főleg a fiuk, Nicu "lógott" ki. Kadhafi mérhetetlenül cinikus volt ezekben a praktikákban is. Most, menekülése után derül ki, hogy felfegyverzett női testőrségét is háremhölgyeknek tekintette, nem riadt vissza megerőszakolásuktól sem. Külföldi útjai során a topmodellek százaiból válogattak össze számára reprezentatív hölgyeket.
Summa summarum: apokaliptikus jelenség volt mindkettő. A román diktátorpár végjátékát ismerjük. Kadhafi barátjukét még nem. Csak annyit tudunk, hogy felesége, lánya és két fia Algériába menekült, ő pedig ismeretlen helyen rejtőzködik a föld alatti titkos bunkerek valamelyikében vagy a föld felett.
Az oszlásnak indult líbiai hullahegyek szaga egyszer majd az ő szaglószerveit is eléri. Fejére másfél millió dolláros vérdíjat tűztek ki, s a hágai törvényszék is várja a tragédia utolsó jelenetét, hogy a végítéletet az apokaliptikus kényúr viselt dolgai miatt kiszabhassa.
