A laboratóriumokban betanított galambokról már rég bebizonyosodott, hogy remek megfigyelők, ám most először készült olyan kutatás, amely a vadon élő, idomítatlan társaiknál vizsgálta ugyanezt a képességet. A párizsi belváros egyik parkjában végzett kísérlet során két azonos bőrszínű, termetű, ám eltérő színű köpenyt viselő kutató etette a galambokat, ám míg egyikük nem foglalkozott a madarakkal és hagyta azokat nyugodtan csemegézni, addig a másik elhessegette őket. Később mindketten békésen etették tovább a madarakat, ám a galambok továbbra is elkerülték az először ellenségesen viselkedő kutatót. Később a köpenyek átcserélése sem tévesztette meg a szárnyasokat. "Nagyon valószínű, hogy a galambok az arcuk alapján különböztették meg a kutatókat, mivel mindketten hasonló korúak, testfelépítésűek és bőrszínűek voltak" – mondta az University Paris Ouest Nanterre la Défense munkatársaként dolgozó Dalila Bovet, a tanulmány társszerzője.
"Érdekes módon a galambok mindenfajta betanítás nélkül az egyének legbiztosabb megkülönböztető jegyét (valószínűleg az arcot) választották alapul a tájékozódáshoz ahelyett, hogy a kutatók testét nagyjából 90 százalékban elfedő köpenyekre hagyatkoztak volna" – idézte a szakembert a ScienceDaily tudományos hírportál (http://www.sciencedaily.com).
További kutatásokra lesz szükség annak kiderítésére, a galambok vajon megtanulták-e, hogy az emberek rendszeresen cserélik a ruházatukat, és ezért választottak inkább egy jóval stabilabb alapot az azonosításhoz, vagy egyfajta genetikai alapja van e képességnek, amely a szárnyasok megszelídítéséhez, illetve a városi környezethez való alkalmazkodásukhoz köthető.
Az eredményeket a brit kísérleti biológiai társaság Glasgowban megrendezett éves konferenciáján ismertették.