Tanuljunk a törököktől!

2011. szeptember 17., szombat, Gazdaság

Mivel írtam egy cikket a törökországi turizmus különféle visszásságairól, ennek cáfolására potom pénzen részt vehettünk egy rövid törökországi nyaraláson. Számunkra is bebizonyosodott, hogy bár még vannak javítanivalók a törökországi turizmusban, de azért sok mindent tanulhatnánk tőlük.

Ha a nyaralni vágyó elmegy hozzájuk, akkor korlátlan ideig ülhet a meleg tengervízben, és napozhat az árnyékban, mert a napimádón kívül más nem nagyon bírja. A szállodák mindenikében gondoskodnak a vendégek szórakoztatásáról, kezdve a kisgyermekekkel, kiknek este gyerekműsorokat mutatnak be, és az idősebbek megtáncoltatásával is törődnek. Ha az ember jó szállodát fog ki, egészen jól el lehet tölteni néhány napot fürdéssel, evéssel, ivással.


Negyvenöt méter svédasztal
A turistának adnak egy műanyag karkötőt, ami messziről látszik, és ezért teljes ellátásban részesül. Ehet, ihat, amennyi jól esik. A szállodákban tizenöt méteres svédasztalokból van legalább három. A levesből nem csinálnak nagy dolgot, általában kétféléből meríthetsz. De aztán egyéb, ami szem-szájnak ingere, minden. Általában húsos második fogással szolgálnak. Egy asztalsor mindenféle salátáktól roskadozik, egy másik tele édességekkel, dinnyével, gyümölcsökkel. Közben meg inni is lehet, ízlés szerint: vodkát, gint vagy más helyi italkülönlegességet. Bort kétfélét kínálnak: fehéret és vöröset. Ezeket két csapon mindenki maga csapolhatja. A borok szobahőmérsékletűek, ami ott olyan 36 fok. De a sör, az mindig hideg. És állandóan lehet tankolni mindenféle hideg, vagy meleg italokat: kávét, teát, üdítőket, jégkrémeket. Délután fagylaltprogram a gyerekek nagy örömére. Vacsorára a svédasztal mellett helyben sütik a halat vagy kebabot. Senki nem tartja számon, ki miből mennyit, hányszor vesz vagy iszik.


Alagúton a strandra
A szállodáktól a tengerig a part menti út alatt alagutak vezetnek. Akinek nincs bátorsága a tengerben fürödni, a szállodák udvarán levő medencékben hűsölhet. Van ott 40 cm mély vagy 1,6 méteres is csúszdával felszerelve. A tengerparton a kutya sem foglalkozik azzal (mint nálunk), hogy ki mit tesz, meddig úszik be. Banánra vagy skyjetre lehet pattanni. Esetleg fel lehet szállni a magasba motorcsónak vontatta siklóernyővel. Ha elunná magát az ember, válogathat kirándulásokban. Megnézhet közelebbi vagy távolabbi várost, vidéket vagy történelmi nevezetességet. Akár egynapos jeruzsálemi repülőútra is fel lehet iratkozni.


Ránduljunk ki!
Azért, hogy többet lássunk Török­országból, mint az eget, a vizet és a napot, feliratkoztunk két kirándulásra. Ezeket is ügyesen szervezik a törökök. A török idegenvezetők nem sok vizet zavarnak. Hűtött busszal szállítják a vendéget, s nemcsak történelmi helyeket mutatnak meg, hanem üzletekbe is elvisznek. Útjaik jók. Az autópálya kétszer kétsávos, de leállósáv nincs. A benzin náluk drágább, mint nálunk. Egy török átlagpolgár kb. 400 eurót keres, és ez kevés ott is, mert minden drága.


Kirándulás Alanyában
Első kirándulásunkon Alanyába vittek. A látványos várat egy félsziget egyik oldalára és tetejére építették a szeldzsukok 1200 körül. A félsziget másik oldala olyan meredek, hogy oda nem kellett falat emelni. A várfalak messziről úgy néznek ki, mint a kínai fal. Autóbusszal vittek fel a várba. Az út keskeny és meredek, hajtűkanyarokkal tűzdelve. Akik elöl ültek, égnek állt a hajuk egy-egy éles kanyarban, amikor a busz eleje a szakadék fölé került.
Utána sétahajózás a valamikor kalózok által uralt sziget körül. Látványosságként borzonghattunk azon, hogy a félsziget meredek faláról 23 méter magasról miként ugrottak fejest a vendégek szórakoztatására kirendelt sportolók. Aztán kivittek a nyílt vízre, ahol aki akart, megfürödhetett a kristálytiszta vízben. Mindenki saját felelősségére, mentőmellény nélkül. Közben elregélték, hogy a rómaiak idejében Kleopátra is járt erre. Mivel a part meredek és nem homokos, harminchat hajóval a Nílus torkolatából hozattak homokot neki. Azt állította az idegenvezető(nő), hogy kicsi volt, alig 1,50 magas, és nem volt szép (gondolom, irigységből mondta), de okos, és kilenc nyelvet beszélt. Én csak azt tudom, hogy bolondította – amíg lehetett – a rómaiakat.
Bevittek egy gyógyhatású barlangba, ahol télen-nyáron egyenletesen állandó a hőmérséklet, és a páratartalom 95 százalék.
Ebéd után üzletlátogatás következett. Mindenki kapott egy cetlit, amelyen az állt, hogy húszszázalékos kedvezményt kap. Azt mondták, alkudni lehet és kell, de ez csak az alkalmi árusokra vonatkozott. Olyan üzletben is megfordultunk, ahol az árak nem voltak feltüntetve. Ahol meg igen, ott a vásárló számolgathatott és örülhetett az átlag húszszázalékos kedvezménynek. Mindenféle ruhaneműt (rongyot – mondtam én) árultak, de lehetett venni rahátot is minden mennyiségben, amit – mint kiderült – valamikor mézből készítettek. Most nem lehet tudni, miből, de finomabb, mint a nálunk rahátnak keresztelt édesség.


Elutaztunk Pamukkaléba
Pamukkale szó szerint gyapotvárat jelent. A görögök építették. A legenda szerint a pergamoni király lányát senki nem tudta meggyógyítani, majd került egy öreg orvos, aki azt mondta, fürödjön meg a közeli hegyoldalban fakadó vízben, és igyék belőle. A királylány meggyógyult, a hegyre meg várost építettek, melyet Hierapolisznak neveztek el, és már az ókorban híres fürdőhellyé vált. Az ókori városban olyan nyílegyenes utcákat képeztek ki, mint New Yorkban. Két színházat és egy stadiont is építettek később a rómaiak. Rejtély számomra, hogy egy százezres város miként tudott két színházat eltartani akkor. Egyik még most is elég jó állapotban van. Pamukkale természeti csoda. A földből feltörő kalcium-hidrokarbonátos víz 35 fokos, és a mészkő kicsapódik belőle, varázslatos teraszokat képezve. A turistaforgalom megnövekedése óta a hófehér teraszok egy része elszíneződött, és most már csak bizonyos helyeken és részeken lehet mezítláb a vízbe ereszkedni, s fürödni. Pamukkaléi legenda az is, hogy itt szépült, fiatalodott Kleopátra. Az idegenvezetők azt mondják, hogy aki az ő fürdőjében (a teraszok feletti részen) egy órát tartózkodik, öt évet fiatalodik. Nagy is a tumultus az amúgy nem méretes medencében. A négyórás fürdési lehetőség eredményeként egy húszéves akár pelenkát is ölthet.
A történelmi kitérő után egy ónixfeldolgozó műhelyt mutattak meg, ahol a mester szemünk láttára esztergályozta a márványszerű, de tarka (fehér, fekete, zöld és barna rétegű) anyagot, aminek mindenféle gyógyító hatást ígértek. Különben az ónix féldrágakőnek számít, de annyi van belőle, hogy olcsó. Ezután a szokásos módon elvittek egy üzletbe, ahol mindenféle, ónixból készült iparművészeti tárgyat és giccset is kínáltak.


Borkóstoló
Hogy a napot méltóképpen fejezzük be, arra biztattak, vegyünk részt borkóstolón. Ez már igen, gondoltam magamban: a törökök és a bor! De nem vicc. Tanulhatnánk tőlük. Négyféle bort mutattak be a nem szokványos kóstolón. A törökök nem szőlőből sajtolták. Az iszlám vallásnak nem volt szüksége borra, de ma már ők is készítenek. Meggy-, bodza-, szeder- és gránátalmabort kóstoltunk. Nem is lett volna ezzel baj, mert a nőknek nagyon ízlett az édes bor, felajánlották, hogy ha ízlett, akkor vásárolhatunk. Egy hét és fél decis üveget olyan 25 dollárért akartak adni. A becsületet valahogy menteni kellett volna. Került egy vállalkozó szellemű útitárs, aki vett egy üvegecske gránátalmaszörpöt.
A hosszú és mozgalmas nap végén, vacsora után még hosszú út várt reánk. De a beígért időpontra, este 11-re már szállónkhoz érkeztünk.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint mi lenne a helyes medve-ügyben?






eredmények
szavazatok száma 637
szavazógép
2011-09-17: Múltidéző - Kádár Gyula:

A magyarság lélekszáma a korai századokban

Megismerhető-e a magyarok lélekszáma?
László Gyula Őstörténetünk című könyvében arra a kérdésre, hogy a honfoglaló magyarok lélekszámát meg lehet-e állapítani, azt válaszolta: "A félmillióra becsült szám találgatáson alapszik."
2011-09-17: Gazdaság - :

Már az ősember is kikapcsolódott

Sokan úgy gondolják, hogy a nyári szabadságot és a kikapcsolódást a ma embere találta ki. Alapvetően téves ezt a kérdést úgy feldobni a levegőbe, hogy függve maradjon. Véleményem szerint már az ősember ismerte a további alkotó munka érdekében nagyon is célszerű kikapcsolódás értékét.