A magvas tételt a minapi Dél-Tirtolról, olaszul Alto Adigéről szóló vándorkonferencián fogalmazta meg a szervező Komlóssy József, ismert kisebbségszakértő. Tényalapját pedig az képezi, hogy az alrégió ma a legvirágzóbb tartománya Itáliának, többet fizet be az államkasszába, mint amennyit visszakap, igaz, az adók és illetékek 90 százaléka helyben marad, az odacsatoláskor még szegény lakosság pedig ma a legjobb módúnak számít az olasz glóbuszon.
A tanácskozás az előadók és hozzászólók által megfogalmazott tanulságok tükrében kimondottan érdekfeszítő volt, annyira feltárul bennük az Európában talán legtöbbet elért olaszországi német kisebbség sikerének egy-egy oldala.
Az ötletgazda Cristoph Pan professzor, akinek személyében a dél-tiroli területi autonómia kérdéskörének valóságos eleven enciklopédiáját tisztelhetjük, azzal lepett meg, hogy bizonyos értelemben szerencsésnek nevezte, amiért az osztrák–olasz alku évtizedekig elhúzódott, enélkül "nem tudtuk volna kiépíteni önigazgatásunkat a maga teljességében mindazon 137 törvénnyel, szerződéssel és rendelettel együtt, mely működését ma szabályozza". Szentgyörgy polgármestere számára önbizalom forrása a dél-tiroli példa épp a hasonlóságok, de a különbségek okán is, míg a megyeitanács-elnök a közhivatali többnyelvűség mintaszerű szabályozását és a döntési jogosultság helyben tartását méltatta elsősorban. A részvételével a hazafiatlanság vádjának kockázatát vállaló román újságíró és politikus viszont azt emelte ki, hogy Róma és Bécs egyetértése is hozzájárult az alku sikeréhez, ez remélhetőleg a székelység esetében is konszenzusos lesz. A megyei főtanfelügyelő a helyi román elemiben megkísérelt magyarnyelv-oktatás kudarcát említette annak kapcsán, hogy Dél-Tirolban mindhárom közösség tanrendjének része a kölcsönös nyelvismeret elsajátítása.
Lapunk és mások firtató kérdéseire derült fény arra, hogy az olaszok nemzeti fölénytudattól duzzadó mentalitásának változásához tulajdonképpen nemzedékváltás és fokozatosság kellett, de a dolog a kilencvenes évekre beérett. Hogy nem lehetett könnyű, megítélhetjük abból, amit az olasz újságíró mondott: Mussolini idejében minden közfunkciót 100 százalékosan olaszokkal töltöttek be, ma a 67/25/4-es arányszámokat alkalmazzák a felvételnél (mások is élnek ott), s az egyik hozzászóló mesélt: a "nyilvánvalóan olasz rendőrök neki német kérdésére legtermészetesebb gesztusként németül válaszoltak a bolzanói utcán". Ehhez az kellett, amit dr. Davide Zaffi kerek perec úgy fogalmazott meg: az olasz hatóságoknak szakítaniuk kellett a korábbi diszkriminatív, antidemokratikus, elnyomó politikájukkal. Erre rímelt Komlóssy József felhívása, miszerint Erdélyben is akkor léphetnénk előre, ha "meghúznánk a vonalat" a múlt vitáit lezárva, és hozzálátnánk az érdemi párbeszédhez.
Etnikumok és nyelvek, esélyek és érvényesülés, közösség és egyén, hivatal és ügyfél ugyanis ezáltal nyerte el mai békéjét és egyensúlyát Dél-Tirolban, mely méltán tart igényt a mintakövetésre.
