Ugyanabban a korcsoportban a Csinta Rebeka (Martin nevű lovával), Alexandru Vrânceanu (Fillou) és Toma Chiru (Luptător) összetételű csapat a Tg. Neamţ-i Romsilva és a Bukaresti Steaua együttese mögött a harmadik helyen végzett." Ez az eredmény jó ürügyet szolgáltatott arra, hogy megkeressük őket, és egy pillanatra betekintést nyerjünk az akadályok fölötti ugratók mindennapjaiba. A Szentgyörgyi Lovasklub a díjugratás háromszéki egyetlen képviselője, hiszen kökösi Bartháék mellett sokan mások a fogathajtással, a kőröspataki vagy az árkosi lovardák pedig túralovaglással, hobbilovaglással foglalkoznak.
Mint arról már korábban is beszámoltunk, a klub, a csapat alapítója Ciprian Vrânceanu, aki Sepsiszentkirályon alakított ki egy bázist. Itt épített edzÅ‘- és versenypályát, valamint istállókat és vendéglátóhelyet is. Az egyesületet elsÅ‘sorban gyerekei számára hozta létre, ám mostanra már mások is versenyeznek a klub színeiben. Jelenleg öt igazolt versenyzÅ‘je van a Szentgyörgy Lovasklubnak, akik közül hárman – Alexandru Vrânceanu, Toma Chiru és Csinta Rebeka, edzÅ‘jük Florin Chiru – állnak rendszeresen rajthoz az ifjúsági korosztályban a különbözÅ‘ hazai megmérettetéseken. Rajtuk kívül további két lány is a klubhoz tartozik: Biró Hanna, aki kezdÅ‘ként már részt vett néhány versenyen, és a bemutatkozásra készülÅ‘ Babos Anna. Négy lóval edzenek és versenyeznek, ebbÅ‘l három – Luptător, Fillou és Dark Diamant – Ciprian Vrânceanu tulajdonát képezi, Rebeka lova, Martin pedig a Romsilva tulajdona.
A háromszéki díjugratás fejlÅ‘dése az utóbb idÅ‘ben kissé megtorpant, az elmúlt évekkel ellentétben, amikor több versenyzÅ‘je is volt a klubnak, több országos viadalnak volt házigaz­dája a sepsiszentkirályi pálya. Akárcsak a sportágak többségére, a díjugratásra sincs elég pénz, ennek következtében egyre kevesebb a versenylehetÅ‘ség, így sokkal nagyobb anyagi teher hárul a szentkirályi sportolók szüleire. Bár egyre nehezebb, folyamatosan romló anya­gi körülmények között tengÅ‘dik a lovasport ezen ága, a díjugratás szerelmesei változatlan lelkesedéssel és kitartással űzik a díjugratást. Ez az év verseny nélkül telt el Sepsiszent­királyban, legutóbb a tavalyi Szent György-napok alkalmával rendeztek viadalt. A korábbi esztendÅ‘kben a Sepsiszentgyörgy melletti pálya öt-hat versenynek is otthont adott. Bár most nagyon alacsony a szentkirályi pálya kihasználtsága, az egykoron jól megépített pálya ma is az ország egyik legjobbjának számít.
A Szentgyörgy Lovasklub számára ez az idény kevésbé volt sikeres, mint a tavalyi vagy tavalyelőtti, az anyagiak hiánya rányomta bélyegét az eredményességre. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a visszaesés nem volt olyan nagymértékű, hisz a klub lovasai rendszeresen edzettek, amennyire lehetett, a versenyeken is részt vettek. Fontos a viadalokon való részvétel, hiszen a lovasok csak így tehetnek szert jelentősebb rutinra és versenytapasztalatra, a megmérettetésen való indulást pedig pontokkal is jutalmazzák. Az idény végén az országos döntő győztese mellett a legtöbb pontot összegyűjtők közül választják ki azokat, akik Romániát képviselik a Balkán-bajnokságon. Ez az a nemzetközi megmérettetés, ahová a hazai versenyzők kijuthatnak, és többé-kevésbé versenyben lehetnek a dobogós helyezésekért.
Akárcsak a technikai sportok, a díjugratás is nagyon drága sport. Egy jó ló több tízezer, de akár százezer euróba is kerül. Ehhez hozzájárul még a kiszállások díja, a sok edzést és gyakorlást irányító szakember fizetése. A nagy szállítási költségek miatt az ország lovasai gyakorlatilag két táborra szakadtak, a szentgyörgyiek például többnyire csak azokat a vetélytársakat ismerik, akik a fővárostól Moldováig vagy Nagyszebenig rendezett versenyeken vesznek részt. Az ország nyugati része nem jön ide versenyezni, s az itteniek sem mennek oda, ők csak a nemzeti bajnokság döntőjén találkoznak egymással. Országos szinten mintegy tizenöt olyan klub van, amely díjlovaglással foglalkozik. Ezek nagy többsége magánklub, de két államilag támogatott csapat is van: a bukaresti Steaua és a Romsilva. Mintegy ötven gyerek és ifjúsági korosztályú lovasa van az országnak, ehhez hozzáadódik még megközelítőleg ötven felnőtt versenyző.
A háromszéki csapat jövÅ‘t is tervez – tudtuk meg versenyzÅ‘ink szüleitÅ‘l –, a három sportoló biztosan továbbra is lovagol, és képviseli a klub színeit a különbözÅ‘ romániai versenyeken, de várják az újakat is. A szentgyörgyiek a következÅ‘ esztendÅ‘ben elÅ‘reláthatóan csak itthon fognak megmérettetni, és megpróbálnak kijutni a Balkán-bajnokságra. Egyéb nemzetközi viadalban (Európa-bajnoki futam) is nem nagyon gondolkodnak, mivel számukra túl erÅ‘s a mezÅ‘ny – elsÅ‘sorban a lóállomány tekintetében. Ciprian Vrânceanu jövÅ‘beli tervei között szerepel a lovasbázis újjáépítése, átalakítása, külföldi mintára egy póniklub, és a pónikkal (legfeljebb 140 cm marmagasságú lovak) versenyzÅ‘k számára külön bajnokságot szeretne indítani.
A Szentgyörgy Lovasklub versenyzőinek idei legjobb eredményei:
l Bukarest: Toma Chiru – D kategória (110 cm-es akadályok) 9. hely; Csinta Rebeka – E kategória (100) 8. hely
l Nagyszeben: Toma Chiru – ifjúsági (110), 2. hely és 5. hely; Vrânceanu– nagyifjúsági (120) 1. és 2. hely; utánpótlás (130) 3. és 4. hely; Toma Chiru – nagyifjúsági (120) 2. hely
l Bákó:Toma Chiru – nagyifjúsági (120), 1. hely és ifjúsági (110) 1. hely; Alexandru Vrânceanu – nagyifjúsági (120) 1. hely; Csinta Rebeka – amazon (100) 1. hely
l Nagyszentmiklós (országos döntÅ‘): Alexandru Vrânceanu – nagyifjúsági (120) 4. hely; utánpótlás (130) 5. hely; Toma Chiru – ifjúsági (115) 2. hely; Csinta Rebeka – ifjúsági (115) 9. hely; csapat – ifjúsági (115) 3. hely.