Hatvanhét esztendő telt el, amióta Gavrilă Oltean Maniu-gárdista serege behatolt a háború zaja ellenére is csendes Szárazajtára, és tizenhárom ártatlan embert a legbarbárabb módon kivégzett.
Erre akkor is emlékeznünk kell, ha sokan már idejét múltnak tartják az emlékezést, s úgy vélik, a mára kell figyelni. Nem feledhetjük el, hiszen elődeink sorsa a mi életünk része, gyökér, mely nélkül nem létezne a nemzet sem – hangzott el a tegnap tartott megemlékezésen.
A szárazajtai közösséget szolgáló református lelkipásztor, Bartalis Sz. Pál az Apostolok cselekedetéből vett igére épített beszédében arra kérte a jelenlevőket, vizsgálják meg szívüket, s meglátják, a szeretet mellett mindannyiunkban ott a gyűlölet is. De nem szabad engedni, hogy a bosszúvágy felülkerekedjék a jóságon, mint ahogy azt sem, hogy a jó értelemben vett, nemzet iránti elkötelezettség sovinizmussá váljék. Mint mondotta, azzal a reménnyel kell élnünk, hogy az 1944. szeptember 26-án történtek soha meg nem ismétlődhetnek.
A Lármafa Kulturális és Sportegyesület számára az Ex Libris-díjat átadó dr. Gubcsi Lajos Hende Csaba honvédelmi miniszter levelét olvasta fel. "Az a pillanat, akkor és ott, 1944 rettenetes őszén Szárazajtán a nemzet történetének egy szomorú pillanata volt. Olyan pillanat, amelyből sok adódott ugyan évezredes történelmünkben – különösen itt, Erdélyben. Mégis fontos: nagyon értékessé és drágává teszi a hazát. A hazát, a földet, ahol apáink és anyáink vére folyt. Ha emlékezünk, ha megértjük és lélekben átéljük, miért kellett meghalniuk, a mi számunkra is nagyon drága lehet, nagyon drága lesz a haza." Tamás Sándor megyeitanács-elnök a megyezászló átadásakor úgy fogalmazott, nem másoktól kell elvárnunk, nekünk kell cselekednünk szülőföldünk érdekében.
Az IKE-sek és az Ajtai Abod Mihály Általános Iskola diákjainak rövid programját követően a nagybaconi rezesbanda kíséretében haladt a több száz fős emlékező közösség a központban 1994-ben felállított emlékműhöz. Nagybacon polgármestere, Bardocz Csaba a tizenhárom áldozat értelmetlen haláláról szólt. A Történelmi Vitézi Rend nevében Benkő Emőke figyelmeztetett: mindig emlékeznünk kell az igazságtalanságokra, jogfosztásaink pillanatára, s ahányszor csak alkalmunk adódik, el kell mondanunk: mi nem vagyunk másodrendű polgárok. Az áldozatokat – Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Beniám, Szép Albert, Szép Albertné Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László – Németh Izsák unokája, Pap Sándor nyugalmazott református tiszteletes idézte fel, majd a kegyelet koszorúit helyezték el.
A megemlékezést követően Benkő Levente újságíró, történész a szárazajtai vérengzésről írt könyvének második, bővített kiadása bemutatásán a tényfeltárás körülményes – és sokszor megnehezített – voltáról beszélt. Cáfolta azokat a vádakat, melyek szerint a helybéli magyarok valaha is fegyverrel szálltak volna szembe a román hadsereggel, így nem állhatja helyét az a román oldalról érkezett magyarázat sem, hogy a tizenhárom áldozatot szedő vérengzés valójában jogos megtorlás lett volna.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
