Az egyik vezető londoni gazdasági-üzleti kutatóközpont, a Centre for Economics and Busi­ness Research (CEBR) szerint a görög államadósság a teljes euróövezeti szuverén adósságállománynak alig a négy százaléka, és ennek alapján a görög közfinanszírozási rendszert könnyedén rendbe lehetne hozni. Ez azonban önmagában aligha oldaná meg a helyzetet, mivel Görögország elsősorban a versenyképesség hiányától szenved, és ez akadályozza, hogy a görög gazdaság "kinövekedjen" saját problémáiból. A CEBR elemzői kimutatták: az egységnyi termékre jutó munkaköltség – az elsődleges versenyképességi mutató – Görög­országban 36 százalékkal emelkedett a 2000 után eltelt tíz évben, Németországban azonban mind­össze hat százalékkal.
Fájdalmas kiigazítás
Írországban 2000 és 2008 között ez a versenyképességi jelzőszám 33 százalékkal emelkedett ugyan, 2009-ben és 2010-ben azonban egyaránt öt-öt százalékkal zuhant a bércsökkentések miatt. Ennek következménye mély recesszió lett, ám az ír gazdaságnak "ad valamelyes reményt" az erős exportszektor: a kivitel az ír hazai össztermék (GDP) 106 százalékának felel meg, áll az elemzésben. Görögországnak azonban nincs meg ez az előnye, mivel a görög export az éves GDP-érték mindössze 22 százaléka.
A CEBR londoni elemzőinek számításai szerint ahhoz, hogy a görög munkaköltség-mutató eddigi emelkedése a 2000 óta eltelt időszak EU-átlagára csökkenjen, az írországihoz hasonló mértékű, de négy-öt évig tartó meredek bércsökkentésre lenne szükség. Ez azonban legalább 2014-ig tartó recessziót eredményezne, ami azt jelentené, hogy a már re­cesszióban lévő Görögországban hat egymást követő évben csökkenne az életszínvonal. Könnyen meglehet, hogy az ilyen mértékű gazdasági szenvedést a görög lakosság elviselhetetlennek találja, és inkább egy rövidebb, jóllehet még fájdalmasabb "kiigazítást" választ: az euróövezetből való távozást. Az elemzés szerint Gö­rögországnak nem lesz maradása a valutaunióban, és tekintettel arra a fenyegetésre, amelyet egy törlesztésképtelenné váló tagállam jelentene az euróövezetre, mindenki számára a kilépési mechanizmus kidolgozása lenne a legjobb megoldás.
Periferikus problémák
Az euróövezeti periféria versenyképességi problémái más nagy londoni házak véleménye szerint is megoldhatatlan a valutaunión belül. A Capital Eco­nomics szerint még ha le is írják a periferiális eurótagok államadósságainak jelentős részét, és sikerül előteremteni a középtávú finanszírozási igényeikhez szükséges pénzt, a gazdasági növekedés hiánya miatt a közadósság ebben az esetben is hamarosan ismét emelkedni kezdene ezekben az országokban. Ennek alapján a Capital Economics londoni elemzői arra a következtetésre jutottak, hogy az európeriféria problémái mindaddig nem oldhatók meg, amíg ezek az országok ki nem lépnek az euróövezetből, és le nem értékelik saját valutáikat.
A valutaunió felbomlását több más nagy citybeli elemző és befektetési csoport is immár jelentős eséllyel jósolja. Az Economist Intelligence Unit (EIU) – a világ legnagyobb, nem befektetési banki jellegű gazdaságelemző csoportja – októberre szóló, Lon­donban már hozzáférhetővé tett legújabb globális előrejelzésében közölte, hogy az adósságválság miatt most már 40 százalékosra teszi az euróövezet szétesésének valószínűségét. Az EIU által a valutaunióra kidolgozott kockázati forgatókönyv egyaránt elképzelhetőnek nevezi az eladósodott déli eurótagállamok leválását, és azt, hogy Németország dönt a távozás mellett. A cég szerint ez utóbbi fejlemény egyben a közös valuta végét is jelentené. A Barclays Capital ugyanakkor intézményi befektetők körében elvégzett legújabb negyedéves globális makrofelmérésének eredményeit összesítve közölte: a felmérésbe bevont befektetők 24 százaléka vélekedett úgy, hogy a valutaunió az európai adósságválság következményeként végül fel fog bomlani.